A kommunista állambiztonsági szervek figyelemmel kísérték Habsburg Ottó politikai tevékenységét, külföldi kapcsolatait és magyarországi látogatásait; neve 192 jelenleg kutatható dossziéban szerepel, a fennmaradt iratok pedig nemcsak a róla gyűjtött információkról, hanem a megfigyelésében közreműködő személyekről és az alkalmazott módszerekről is képet adnak. Önálló személyi dossziéja ugyanakkor nem került elő, bár az említések nagy száma alapján nem zárható ki, hogy ilyen is készült. A rá és családjára vonatkozó állambiztonsági dokumentumok feltárását Alapítványunk és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 2022-ben aláírt együttműködési megállapodása is segíti. Korábbi kiadványainkban már bemutattuk az állambiztonsági apparátus mindennapi működésének néhány epizódját, amelyek közül most hármat idézünk fel.
1983 elején a kölni Mindszenty Magyar Ház vezetőségének egy része Habsburg Ottót kívánta felkérni a március 15-i ünnepség szónokának. Csakhogy Molnár János, a helyi magyar közösség tagja február elején felkereste a magyar diplomáciai képviselet munkatársát, és kifogásolta, hogy az 1848–49-es szabadságharc leverésében részt vevő uralkodóház leszármazottja tartson ünnepi beszédet. A tiltakozást a magyar szervek is felkarolták: a nagykövetség két filmet kölcsönzött Molnárnak, a Magyarok Világszövetsége pedig a Föltámadott a tenger című alkotást küldte el számára. A tervezett beszéd helyett így végül filmvetítést tartottak. Az ügyet a Külügyminisztérium Emigrációs Politikai Osztálya 1983 májusában elégedetten értékelte: a „Szigorúan titkos!” minősítésű dokumentum szerint a beavatkozás „politikailag jó akciónak bizonyult”. Mindez kiválóan példázza, hogyan igyekezett a pártállam még az emigráció életét és rendezvényeit is befolyásolni. Habsburg Ottót később európai parlamenti képviselőként ismét meghívták előadást tartani; Molnár Jánost pedig idővel „Burford” fedőnéven beszervezte a magyar hírszerzés.[1]
Öt évvel később az egykori trónörökösnek címzett egyik segélykérés került az állambiztonság kezébe. Az 1988 februárjában a nemzetközi postaforgalomból kiemelt, feladó nélküli küldeményben talált gépelt levél dr. Rudnyánszky Antal Titusz nyugalmazott egyetemi docens aláírását viselte. A levélben az anyaországi és az erdélyi magyarok nevében arra kérték Habsburg Ottót, hogy a Helsinki Záróokmányban biztosított emberi jogok semmibevétele miatt kezdeményezze az Európai Parlamentben Románia elnyomó nemzetiségi politikájának elítélését, és diplomáciai összeköttetései révén az ENSZ Közgyűlését is ösztönözze hasonló fellépésre. A levél szerint a nyugati vezetők összefogása és a Romániára gyakorolt gazdasági nyomás hozhat kedvező belpolitikai változást. Tartalma bekerült a február 22-i Napi Operatív Információs Jelentésbe, és a magánlevélből így a belügyi vezetésnek szánt tájékoztatás lett.[2]
Ugyanazon év júliusában Ottó feleségével és leányával magánútra érkezett Magyarországra, ahol Szombathelyen, Budapesten, Egerben és más településeken is megfordult. Az útról egy titkos megbízott Gelsey Erzsébettől, Ottó egyik titkárnőjétől szerzett értesüléseket. Beszámolójának kivonatát az augusztus 15-i Napi Operatív Információs Jelentés közölte, személyazonosságát azonban a forrás nem fedi fel. A jelentés részletesen tudósított az utazás körülményeiről, a kíséret összetételéről, kitérve a politikus magyarországi benyomásaira, életvitelére és levelezési kapcsolataira is. Az állambiztonság változást vélt felfedezni politikai törekvéseiben: míg korábban az „ellenséges emigráció” aktív szervezőjeként, összekötőjeként és támogatójaként tartották számon, ekkor már elsősorban az erdélyi magyarság helyzetének rendezésére irányuló erőfeszítéseit hangsúlyozták. A dokumentum végén a titkos megbízottra (TMB) vonatkozó további intézkedést is rögzítették: „A TMB-t Elisabet Gelsey-vel szembeni magatartási vonalára eligazítottuk.”[3]
Habsburg Ottó személyes levelezése, fényképei és hagyatékának egyéb dokumentumai egészen más nézőpontot kínálnak, mint a diplomáciai feljegyzések vagy állambiztonsági jelentések. E források összevetése az újonnan elérhető nyilvántartásokkal a már ismert események további részleteire és összefüggéseire deríthet fényt. Az ÁBTL Nyitott akták felületén immár a hálózati személyekről vezetett úgynevezett 6-os kartonokban, a B-naplókban (a beszervezési dossziék nyilvántartó könyveiben) és a mágnesszalagos nyilvántartás „H” jelű adattárában kereshetünk. A beszervezési dossziék a tervek szerint 2027 februárjáig kerülnek fel az oldalra.[4]
A mostani aktanyilvánosság jelentősége nem abban áll, hogy valamennyi ilyen dokumentum először válik hozzáférhetővé, sokkal inkább abban, hogy az állambiztonsági hálózat működésére vonatkozó, korábban csak korlátozottan megismerhető nyilvántartások szélesebb nyilvánosság elé kerülnek. A szélesebb hozzáférés ugyanakkor fokozott forráskritikai felelősséggel jár. Az állambiztonsági iratok egy sajátos intézményrendszer működése során keletkeztek és annak szempontjait, kategóriáit, sok esetben előítéleteit tükrözik. A nyilvántartások töredékesen maradtak fenn, állításaik pedig nem mindig ellenőrizhetők. Egy név felbukkanása önmagában nem igazolja az érintett tényleges együttműködését; a bizonyított hálózati kapcsolatok értékeléséhez pedig a beszervezés körülményeinek ismerete is elengedhetetlen.
November 4-én, az 1956-os forradalom leverésére indított szovjet támadás hetvenedik évfordulóján különös jelentőséget kap, hogy a társadalom titkos ellenőrzésének eszközei az államszocialista múlt nyilvános vizsgálatát szolgálhatják. Körültekintő olvasásukkal jobban megérthetjük az egyéni sorsokat alakító intézményi működést és politikai döntéseket is.
Dékány Szilveszter és Fejérdy Gergely
[1] A kölni ügy dokumentumait lásd Habsburg Ottó és az államhatalom. Levéltári források az utolsó magyar trónörökösről. Szerk. Kocsis Piroska, Ólmosi Zoltán. Budapest, Habsburg Ottó Alapítvány–Magyar Nemzeti Levéltár–Corvina Kiadó, 2020, 215–216. Molnár János állambiztonsági kapcsolatáról lásd Soós Viktor Attila: A kommunista hatalom és Habsburg Ottó a nyolcvanas évek végén. In: Habsburg Ottó és a rendszerváltozások. Szerk. Vasbányai Ferenc. Budapest, Habsburg Ottó Alapítvány–Corvina Kiadó, 2021, 99.
[2] Soós: i. m. 101. Az ismertetett dokumentum jelzete: ÁBTL 2.7.1. NOIJ III/3. 72-5/2-23/1988. 1988. február 22.
[3] Soós: i. m. 102–103. Az ismertetett dokumentum jelzete: ÁBTL 2.7.1. NOIJ III/III. 221-64/144/88. 1988. augusztus 15.
[4] Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának 2026. szeptember 29-i sajtótájékoztatóján ismertetett közzétételi ütemezés.
