Az egykori trónörökös húsz éven át nagy odaadással dolgozott az Öreg Kontinens egységéért, a demokratikus értékekért, Európa világpolitikai súlyának megerősítéséért. Kiemelkedő diplomáciai érzéke és elhivatottsága révén jelentős hatást gyakorolt az európai politikára, különösen a közép-európai országok integrációjának előkészítésére.
„Az embernek itt legalább megvan az az érzése, hogy hasznos küldetést teljesít.”
Habsburg Ottó 1979 októberének végén ezzel a mondattal zárta az akkor már közgazdasági Nobel-díjas Friedrich August von Hayeknek írt levelét. Ebben többek között arról tájékoztatta neves barátját, hogy az év nyarától az Európai Parlament képviselőjeként folytatja közéleti tevékenységét. A rövid mondat egyértelművé teszi: a trónörökösből lett képviselő komoly reményeket fűzött ahhoz, hogy az immáron közvetlenül választott testület érdemben alakíthatja a kontinens sorsát.
1979 kora nyara valóban mérföldkő az európai integráció történetében. Annak ellenére, hogy az Európai Gazdasági Közösség (EGK) az évek során jelentős gazdasági és politikai jelentőségre tett szert, számos kritika érte intézményeinek demokratikus deficitje miatt. Ennek orvoslására – különösképpen a parlament szerepkörének és megválasztási módjának átalakítására – már az ötvenes évek végétől számos koncepció és akcióterv született, azonban az európai intézmények között felmerült érdekellentétek sokáig megakadályozták ezek megvalósítását. A konfliktusokat végül úgy sikerült feloldani, hogy – legalábbis ideiglenesen – különválasztották a parlament megválasztásának kérdését az intézményi hatáskörök bővítésétől. Az eredetileg 1978 őszére tervezett első közvetlen választásokra végül majd’ egy évvel később, 1979 júniusában került sor. Az évtized elején Nagy-Britanniával, Írországgal és Dániával kilenc tagállam integrációjává gyarapodó EGK polgárai ekkor dönthettek először arról, hogy kik alkossák a 410 fős testületet. A demokratikus legitimáció növelése érdekében nem csak a politikai elit, hanem a civil szféra képviselői – így az egyházak, szakszervezetek és különböző társadalmi kezdeményezések – is sokat tettek a választók mobilizálása és általában valamiféle európai démosz megteremtése érdekében: népszerű politikusok „turnéztak” a szomszédos országokban, Európa-fesztiválok és koncertek igyekeztek erősíteni egy imaginárius európai közösség eszméjét. A június 7–10. között tartott választásokon végül a 184,5 millió szavazásra jogosult állampolgár 62%-a vett részt.
Az új Európai Parlament alakuló ülését néhány héttel később Strasbourgban tartották, ahol a képviselők a francia Simone Veilt választották meg a testület elnökének. Veil sok szempontból szimbolikus személyiség volt. Túlélte a nácik koncentrációs táborait, a háború után nőjogi aktivistaként tevékenykedett, elkötelezett volt a francia–német megbékélés, és erősen elhivatott az európai építkezés sikeressége és további bővítése iránt. A kétszer is újraválasztott Simone Veil és Habsburg Ottó 1993-ig voltak képviselőtársak.
Névadónk számára az európai parlamenti mandátum megszerzése nem volt magától értetődő, már csak azért sem, mert egészen 1978-ig nem volt EGK-tagállam állampolgára. Végül a Staatsbürgerschaft birtokában, pöckingi lakóhelyének körzetében, a Németországi Szövetségi Köztársaságban tudott indulni a voksoláson. Ennek eredményeként az 1979-ben a választásokon nyolc helyet szerző Bajor Keresztényszociális Unió (Christlich-Soziale Union in Bayern, CSU) listájának előkelő harmadik helyén jutott be az Európai Parlamentbe. Jelölése – noha az ötlet a párt legendáriuma szerint a CSU szürke eminenciásától, Heinrich Aignertől származott – tudatos döntés volt Franz Josef Strauß részéről. A bonni miniszteri széket tartományi miniszterelnökségre váltó politikus jól tudta: a hatvanas-hetvenes évek ipari modernizációjának köszönhetően egyre jelentősebb szövetségi és nemzetközi szereplővé avanzsáló Bajorország vezető pártja csak akkor képes kiemelkedő pozíciójának megtartására, ha nem csupán lépést tart a korszak társadalmi-gazdasági szerkezetváltozása okozta átalakulásokkal, de politikai ambíciói és horizontja is képes túlmutatni a lokális közélet határain. Ez utóbbi cél elérése szempontjából Habsburg Ottó tökéletes választásnak bizonyult, hiszen kivételes nemzetközi beágyazottsága, valamint páratlan politikai és diplomáciai tapasztalatai révén hatékonyan tudta képviselni Bajorország érdekeit a tartomány határain túl is, különleges karizmája pedig pártjának egyik legnépszerűbb európai politikusává tette.
Habsburg Ottó sajátos „kozmopolitizmusa” ugyanakkor nagyban különbözött a kampányukat az egykori főherceg lejáratására építő szociáldemokraták – és listavezetőjük, a korábbi szövetségi kancellár, Willy Brandt – ködös internacionalizmusától. Értékelvű megfontolásokkal finoman átszőtt realizmusa és pragmatizmusa, amely az európai integráció további mélyítését és bővítését támogatva hű maradt a hagyományos keresztény értékekhez, és elutasította a politikai szélsőségek minden formáját, jól rezonált a bajor választópolgárok preferenciáira. Az évek alatt a demokratikus politizálás mesterévé vált egykori főherceg ráadásul már első kampánya során bizonyította, hogy hagyomány és modern közéleti szerepvállalás nem csupán összeegyeztethető, de történelmi-dinasztikus tapasztalata és tudatossága olyan erőforrás, amely eredményesen szolgálhatja a tartomány, az ország és a kontinens fejlődését.
A Habsburg Ottó európai parlamenti tevékenységét dokumentáló iratok egy részét Alapítványunk őrzi. Ezen források megfelelő értelmezését és feldolgozását nagymértékben segítik korábbi közvetlen munkatársainak visszaemlékezései. Habsburg Ottó több egykori asszisztensével is kiváló kapcsolatot ápolunk, közülük többen nekünk ajándékozták az európai parlamenti választási kampányok relikviáit. A napokban Knut Abraham – jelenlegi német parlamenti képviselő (CDU), aki 1987 és 1996 között, 1994-től már Brüsszelben dolgozott együtt névadónkkal – elküldte Alapítványunknak Ottó 1979 márciusában, a választások alkalmával elhangzott beszédének hangfelvételét, valamint néhány plakátot és egyéb reklámanyagot. Gyarapodó tárgyi gyűjteményünk és a levéltári források egyre alaposabb feldolgozottsága lehetőséget kínál arra, hogy minél pontosabban ábrázoljuk az egykori trónörökösből lett képviselő politikai arcélét.
Az Alapítványunk archívumában található dokumentumokból egy konszenzust kereső, a politikai ellenfeleivel is párbeszédet folytató, ugyanakkor az elveihez mindig hű személyiség profilja rajzolódik ki. Habsburg Ottó az ún. euroszklerózis idején lépett az európai politizálás porondjára, és a rendszerváltás, majd a kilencvenes évek és a maastrichti egyezmény eufóriájának időszakában is az egységes, keresztény és szociális Európa előmozdításáért dolgozott.
Számos beszéde, indítványa és határozati javaslata közül a legismertebbek és leginkább karakteresek azok, amelyek a vasfüggöny lebontásával, Közép- és Kelet-Európa helyzetével és politikai átalakulásával – beleértve a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlását –, a két német állam egyesülésével, és különösen is az Európai Unió keleti bővítésével kapcsolatosak. Pártfogolása azonban korántsem korlátozódott a közép- és kelet-európai országokra: határozottan kiállt az 1981-es (Görögország), 1986-os (Portugália, Spanyolország) és 1995-ös (Ausztria, Finnország, Svédország) bővítési körök mellett, kijelentve, hogy minden egyes új tagállam csatlakozása tovább ösztönzi és erősíti az európai projektet.
Érdeklődésének spektruma azonban ennél sokkal szélesebb volt, és a bővítésen túl számos egyéb területre is figyelmet fordított. Munkássága különösen az európai biztonság ügyének előmozdítása és a közös európai intézmények létrehozása tekintetében jelentős, de a politikai kérdéseken túl gazdasági (világgazdasági folyamatok és fejlesztéspolitika, a szociális piacgazdaság koncepciójának kiterjesztése Németországon túlra), társadalmi (a rétegződés és osztályszerkezet átalakulása, fejlődő országok helyzete) és környezetvédelmi ügyek (klímaváltozás, állatvédelem) is élénken foglalkoztatták.
Bár névadónk nem tartozott az „alapító atyák” generációjához, valamint soha nem töltött be európai politikai csúcspozíciót, két évtizedes parlamenti munkásságával kiemelkedő szerepet játszott az integráció történetében. A rendszerváltás környékén a Chatham House magazinjának interjút adó Habsburg Ottó mély meggyőződéssel vallotta:
„Hálát adok Istennek, hogy az Európai Parlament tagja lehetek.”
Szavai tökéletesen tükrözik elkötelezettségét és szenvedélyét egy egységes és demokratikus Európa iránt, parlamenti tevékenysége pedig a mai napig inspiráló a hazai és európai politikai gondolkodás és gyakorlat számára.
Alapítványunk az évforduló kapcsán számos hazai és külföldi szakmai és közéleti esemény keretében emlékezik meg névadója elhivatott európai munkásságáról és örökségéről.
Kocsev Bence
Fejérdy Gergely
