1922. június 13-án kora délután a berlini magyar főkonzulátus első ügyfele egy 22 esztendős egyetemi hallgató volt. Állampolgársági ügyben érkezett, magával hozva minden rendelkezésre álló dokumentumát. Rövid várakozást követően egy hivatali ügyeket intéző irodatiszt fogadta, majd az egyik emeleti irodába vezette, ahol 27. sorszámmal feljegyezte adatait az optálókról készített naplóba. Az ekkor már majd három éve Németországban tanuló, kassai illetőségű Grosschmid Sándor a trianoni döntés értelmében csehszlovák állampolgár lett. Azonban a békeszerződés számára is lehetőséget biztosított, hogy 1921. június 26-tól számított egy éven belül valamelyik magyarországi hivatalban vagy külképviseleten nyilatkozzon magyar állampolgárságának fenntartásáról. Az optálás, azaz a magyar állampolgárság fenntartása azonban azzal járt, hogy korábbi illetőségi helyét, Grosschmid esetében Kassát – illetve immár Csehszlovákiát – el kellett hagynia. A fiatalember ekkor már több éve távol élt szülővárosától, amely családjával együtt a határon túlra került. Döntenie kellett tehát, hogy hivatalosan Kassa, ekkor már Košice vagy Budapest?
