A V4 keretein belüli együttműködést az elmúlt időszakban a járvány, de még inkább a posztszovjet térségben korábbi befolyásának helyreállításán dolgozó, és a háborús agressziótól sem visszariadó Oroszország komoly erőpróba elé állították. A korábbi intenzív együttműködés ellenére február 24. után jól láthatóvá váltak a már korábban is meglévő belső törésvonalak, s ezek sok tekintetben átírták az addigra bejáratottá vált működési mechanizmusokat, beleértve a mindezidáig célravezetőnek bizonyult, a kényes kérdések óvatos kerülésén és a pragmatikus kooperáción alapuló politikai gyakorlatot is.
Amint arra több felszólaló is rámutatott, a jelen helyzetben, amikor az együttműködés lendülete megtörni látszik, különösen nagy szükség van a célok és érdekek megfelelő harmonizálására, valamint a „tiszteletteljes egyet nem értés” gyakorlatának továbbfejlesztésére. A közelmúlt sokkhatásai ugyanakkor nem csak a visegrádi összefogás belső kohézióját érintették, hanem annak Németországgal való viszonyrendszerében is számos gazdasági és politikai kérdés átgondolását tették időszerűvé.
Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója köszöntőjében emlékeztetett a rendszerváltó értelmiségi intenzív közép-európai elkötelezettségére, s arra, hogy ez az „elképzelt közösség” miként segítette az akkori politikai útkeresést, s biztosított egy olyan értelmezési keretet, amely képes volt meghaladni a szocialista blokk szürke valóságát és a hidegháborús kettéosztottságot. Kiemelte továbbá, hogy a mostanihoz hasonló éles politikai helyzetekben, amikor az ukrajnai háború megítélésének eltérő hangsúlyai komoly próbatétel elé állítják az együttműködést, rendkívül fontos az őszinte párbeszéd.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke bevezető előadásában rámutatott, hogy a V4 mint sajátos közép-európai kooperáció, illetve annak Németországgal való partnersége igazi politikai és gazdasági sikertörténetként könyvelhető el. A pragmatikus alapokra helyezett kapcsolatokat azonban a háborús krízis nagymértékben átalakította. A politikus meglátása szerint a jelen viszonyok között Magyarország álláspontja közelebb áll a német, s távolabb a lengyel és angolszász pozíciótól. Az eltérő szempontok alapján kialakított helyzetértékelés ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy a háború megítélésével kapcsolatban bármiféle nézetkülönbség lenne, s a többi tagországhoz hasonlóan Magyarország is aktívan és elkötelezetten vett és vesz részt az európai szankciós politikákban. A kialakult körülményeket európai nézőpontból értékelve Németh Zsolt megjegyezte, hogy a véleménykülönbségek ellenére az elmúlt hónapok egyre inkább megerősödő európai egysége bizakodásra adhat okot.
Markus Meckel, az NDK utolsó külügyminisztere, korábbi szociáldemokrata Bundestag-képviselő előadása bevezetőjében a visegrádi országok és a kelet-német rendszerváltás közös történelmi örökségére, illetve a sajátos közép-európai tapasztalatok fontosságára hívta fel a figyelmet. Következésképpen a közép-európai országok euro-atlanti közösséghez való csatlakozása az integráció kiteljesedéseként is értelmezhető. Hozzátette ugyanakkor, hogy az Unió olyan érték- és jogközösség, amely minden tagállam, így a visegrádi országok számára is kötelezettségekkel jár. A német politikus expozéjában felhívta a figyelmet: az orosz-ukrán háború minden eddiginél nyilvánvalóbbá tette, hogy nagy szükség van az Európán belüli, s különösképpen is az általa rendkívül fontosnak tartott német-visegrádi kapcsolatok újragondolására. Meglátása szerint mindez hozzásegíthet ahhoz, hogy a közös érdekek és a kölcsönös tisztelet alapján egységes jövőképet dolgozzunk ki Európáról.
A visegrádi együttműködés történeti kontextusának és hátterének, valamint jelenlegi helyzetének értékelésekor Bába Iván, korábbi varsói magyar nagykövet és külügyi államtitkár azoknak a sajátosan közép-európai tapasztalatoknak a fontosságáról beszélt, amelyek az összefogás nélkülözhetetlen előfeltételei voltak, s amelyek máig a V4-es összefogás alapját képezik. Meglátása szerint a rendszerváltás időszakában mind a politikai, mind pedig a társadalmi feltételek optimálisak voltak egy ilyen partnerség kialakítására, s jóllehet az elmúlt évtizedekben a kooperáció intenzitása meglehetősen hullámzó volt, szükséges kiemelni, hogy 2010 óta a magyar kormányzat nagy hangsúlyt fektet a visegrádi országok közötti kapcsolatok elmélyítésére.
A biztonságpolitikai aspektus bemutatása során Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa Közép-Európa Oroszországhoz és Ukrajnához fűződő viszonyát tekintette át, elsősorban is a Krím-félsziget 2014-es annektálása, valamint a februárban kirobbant orosz fegyveres agresszió tükrében. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt hetekben az Oroszország kérdésében alapvetően megosztott Közép-Európában a meglévő törésvonalak még inkább kézzelfoghatóbbá váltak. Ezek következményeinek intelligens és átgondolt kezelése, meglátása szerint, közös felelősségünk.
A helyzet külpolitikai kontextusát elemezve Tomáš Strážay, a Slovak Foreign Policy Association igazgatója, és Jakub Eberle, a prágai Institute of International Relations kutatási igazgatója rámutatott, hogy a jelen körülmények között jól kirajzolódnak a visegrádi országok sok tekintetben eltérő érdekei, azonban a közös célok mentén kialakított pragmatikus partnerség – beleértve a Németországgal való kapcsolatok további erősítését – a meglévő lehetőségekre építve segíthet a problémák kezelésében. Kétségtelen ugyanakkor, s ebben mindkét előadó egyetértett, hogy a mostani helyzet széttartó olvasatai miatt a V4 szövetség egy kevésbé harmonikus időszakát éli, amelyet bár nem terhelnek feloldhatatlan ellentétek, de ezek megfelelő kezelésére nagy szükség van.
A visegrádi négyek és Németország együttműködésének tekintetében Jürgen Illing, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara korábbi ügyvezetője, és Piotr Arak, a Polish Economic Institute igazgatója jellemzően gazdasági szempontokat vettek számba. Bemutatták, hogy az elmúlt bő három évtizedben kialakult változatos gazdasági kapcsolatokból, valamint Németország közelmúltbeli gazdasági expanziójából a térség rengeteget profitált. Az utóbbi időben átalakuló érték- és ellátási láncok, valamint a gazdasági struktúraváltás azonban jelentősen átírhatja a forgatókönyveket. Az előadók jelezték, hogy az együttműködés pragmatikus alapokra helyezése kívánatos cél, ugyanakkor – s ez a mostani helyzetben különösen fontos – a morális szempontokat sem lehet kihagyni a politikai és gazdasági döntéshozatalból. Ezeken túl pedig a befektetési bizalmat befolyásoló pszichológiai tényezők figyelembevételére is nagy szükség lenne.
A konferencia itt nézhető vissza
Fotók: Szilágyi Dénes
