„Edényvásárlás a Fenséges kis hercegek részére”
A történet hátterében egy örömteli esemény és az abból fakadó reprezentációs kényszer állt. Zita császárné és királyné 1918. március 10-én Baden bei Wien városában életet adott ötödik gyermekének, Károly Lajos főhercegnek. Az uralkodócsalád ekkoriban egy hosszabb magyarországi tartózkodás lehetőségét mérlegelte. Az újszülött érkezése miatt ausztriai rezidenciájukon és a budai Várban is ki kellett egészíteni az edénykészletet. A gyermekek háztartásáért felelős kulcsárnő, Lina Löw[1] közvetlenül rendelt reggeliző-, asztali-, mosó- és konyhai edényeket.
A megbízást az udvarnak már korábban is szállító, neves budapesti porcelán- és üvegkereskedő, tóvárosi Fischer Emil (1863–1937) kapta. A nagy múltú porcelángyáros család leszármazottjának szecessziós díszedényei és míves kerámiái a bécsi udvarban is elismertek voltak. A rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hány személyes vagy milyen mintázatú készleteket kértek, ugyanakkor a daraboknak egyszerre kellett megfelelniük az udvar esztétikai elvárásainak és a mindennapi használat igényeinek.
A bürokrácia útvesztője
A szállítást követően a cég 7448 korona 60 fillérről nyújtott be számlát. Ez az összeg a háborús infláció és az általános ellátási nehézségek közepette egy képzett gyári munkás csaknem másfél évi keresetét, de még egy magas beosztású minisztériumi tisztviselő többhavi munkabérét is kitette.
Az udvari igazgatást irányító bécsi Főudvarmesteri Hivatalban (Obersthofmeisteramt) az iratok átvizsgálásakor derült ki, hogy a központ semmiféle előzetes engedélyt nem adott a vásárlásra. A 3328. számú leiratban elutasították a kifizetést az állami udvari költségvetés terhére, mivel érvelésük szerint a császári gyermekek magánellátása nem minősült közfeladatnak. A rendelés ellenértékét a dinasztia saját vagyonából javasolták fedezni, ezért az ügyet április 26-án áttették a Legfelsőbb Magán- és Családi Alapok Főigazgatóságához (Generaldirektion der allerhöchsten Privat- und Familienfonde).
Végórák és vétók
Az áprilisi döntés után az akta hónapokig pihent a bécsi Főigazgatóságon. Őszre azonban, mikor a birodalom széthullása már a küszöbön állt, felgyorsult a levélváltás Bécs és a Budavári Palotában székelő kirendeltségek, vagyis a „Budapest Udvar” között. A Magánalapok Főigazgatósága szeptember 25-én szintén elhárította a summa kiegyenlítését. Az 1430. számú leirattal Zita királyné saját Főudvarmesteri Hivatalához továbbította a követelést; indoklása szerint a gyermekek ellátása az anya udvartartásának költségvetését terheli.
Eközben a Magyarországi Udvari Marsalli Hivatal (Hofmarschallamt in Ungarn) táviratban sürgette a bécsi központot. Jelezték, hogy közeleg a budapesti tartózkodás, az edényekre szükség van a királyi palotában, így a hatásköri viták ellenére az árut mihamarabb át kell venni.
Október elején aztán Roth Alajos[2] császári és királyi udvari tanácsos, budapesti várkapitány felnyittatta a Fischer cég ládáit. A kicsomagoláskor úgy találta, hogy a porcelánok minősége elmarad az elvárttól, a készletek összetétele és darabszáma pedig jelentősen eltérni látszik a számlán és a megállapodásban foglaltaktól.
A várkapitány ezért megtagadta a teljesítés igazolását, felfüggesztette az átvételt, és Bécsbe táviratozott a részletes dokumentáció kapcsán. Miután a királyné hivatala eleget tett kérésének, Roth tételesen ellenőrizte a szállítmányt, és rögzítette a hiányosságokat. 1918. október 14-én lezárta a helyszíni vizsgálatot, az iratokat pedig további intézkedésekre visszaküldte Bécsbe.
Rendezetlen számlák az örökkévalóságnak
A hónapokig tologatott ügy végére végül nem a hivatalok tettek pontot, hanem maga a történelem. A magyarországi látogatásra a politikai válság tetőfokán került sor. Az uralkodópár a menekülésszerű utazásról alig egy nappal az indulás előtt döntött: a király személyes jelenlétével akarta lecsendesíteni a kedélyeket és megmenteni trónját.
Érkezésükkor, október 23-án azonban IV. Károly és Zita biztonsági okokból a Budavári Palota közelébe se mentek: a pattanásig feszült hangulat miatt vonatjuk elkerülte Budapestet, és egyenesen a gödöllői kastélyba hajtattak, majd pár nap múlva visszatértek Bécsbe.
A Fischer-féle méregdrága porcelánok így hiába várták a kis főhercegeket a budai palotában. Kevesebb mint két héttel Roth reklamációja után felbomlott a Monarchia, és a régi udvari intézményrendszer megszűnésével az illetékességi vita is tárgytalanná vált. Hogy Fischer Emil végül hozzájutott-e a pénzéhez, arról a fennmaradt iratok már nem szólnak.
Kocsis Piroska
[1] Karoline (Lina) Löw közvetlenül Zita magánlakosztályához volt beosztva 1918 novemberében. A Monarchia összeomlásakor elkísérte a hatalmát vesztett uralkodócsaládot az alsó-ausztriai Eckartsau vadászkastélyba, majd 1919 tavaszán a svájci száműzetésbe.
[2] Roth Alajos (Alois Roth) (1860–1929), I. Ferenc József és IV. Károly uralkodása idején budapesti császári és királyi várkapitány (K. u. k. Burghauptmann in Budapest). Felügyelete alá tartozott a budai királyi palota üzemeltetése.
