Mária Terézia uralkodása alatt több kitüntetést alapított. A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság viszonylatában a Katonai Mária Terézia-rend (1757) mellett a Magyar Királyi Szent István-rend (1764) kizárólag érdemekért adományozható kitüntetés, amelyet polgári személyeknek is odaítéltek. Utóbbit elsősorban a magyar rendek támogatásának megszerzésére alapították, így magyaros karakterjegyeket viselt. Ezért is rögzítették a rend alapszabályában, hogy a nagymestere csakis a törvényesen megkoronázott magyar uralkodó lehetett.[1] Első adományozásakor, 1764. május 5-én Mária Terézia magyar viseletben, magyar nemesekkel és a magyar testőrség kíséretében jelent meg.
1918 után a Magyar Királyság és Ausztria folyamatosan tárgyalt arról, hogy miképpen oszthatók el a közös osztrák–magyar kötődésű műtárgyak és más értékek. A badeni egyezményben 1926-ban a fontos levéltári iratok kerültek átadásra, az 1932-es velencei egyezmény pedig műtárgycseréről döntött a bécsi udvari kincstári és családi hitbizományi gyűjteményből.
A 2025. november 6-án Québecben bemutatott Habsburg-ékszerek közül kiemelkedik a szalagcsokor formájú bross és a kalaptű. A szalagcsokor előkerülése után Molnár Dávid kutató már felvetette, hogy ez a Magyar Királyi Szent István-rend Mária Terézia számára készült egyedi jelvényének egyik fele lehet.
Képek forrása: APA / ANDREA LEITNER COMMUNICATION / AEKÖCHERT
Ez a felfedezés is segítette a Habsburg Ottó Alapítványhoz 2023-ban került gyémántsugaras rendjel beazonosítását. A kutatást megkönnyítette, hogy számos 1765 és 1780 közötti Mária Terézia-portré ismeretes, amelyeken a gyászruhás királynő jól kivehetően ezt a rendjelet – annak mindkét összetartozó darabját – viseli. Korábban azonban a Mária Terézia özvegyi képein látható gyémántsugaras nagykeresztet csupán művészi változatnak vélték.
Meghívásunkra 2026. március 26-án az A. E. Köchert korábbi császári és királyi udvari ékszerészcsalád tagjai megtekintették a nagykeresztet gyűjteményünkben, hogy a számunkra még nyitott kérdések megválaszolásában segítsenek. Aprólékos szemrevételezés után ők is arra a következtetésre jutottak, hogy Mária Terézia rendjeléről lehet szó.
A brosst és a rendi keresztet vélhetően IV. Károly király és Zita királyné 1916. december 30-i koronázása alkalmából választhatták ketté, innentől kezdve az inszignia mindkét fele ékszernek minősült. A fényképfelvételek tanúsága szerint a szalagcsokor-brosst Zita a szíve fölött viselte, ráfüggesztve a Csillagkeresztes Rend jelvényét. A brosst ezután a női ékszerek közé sorolták, míg a nagykereszt a helyén maradt, a Schatzkammer rendjeleket tartalmazó (XXII.) vitrinjében. Ugyanitt tartották a dinasztia magánjellegűnek vélt koronáit, egyéb rendjeleit és ékszereit is.
A rendi jelvény Mária Terézia kizárólagos tulajdonát képezte, nem tartozott a rend vagyontárgyai közé. A császárnő elsősorban politikai és reprezentációs célokból rendelhette meg a különleges ékszert. A Habsburg-birodalom élén álló Mária Teréziának helyt kellett állnia a férfiak által dominált uralkodói világban. A sugárszerű mintákba – stilizált napsugarakként vagy csillagokként – elrendezett gyémántok tökéletesen visszatükrözték az udvari ünnepségek gyertyafényét. Ez a lenyűgöző csillogás uralkodásának isteni legitimitását és dinasztiája örök erejét hivatott szimbolizálni. 1921-ben a bécsi nagykövetségen történt meg a Szent István-rend Irodájának és Kincstárának átadása Magyarország számára, azonban a szóban forgó rendjel már nem szerepelt a javak listáján.[2] Az Alapítvány őrzésében lévő ékszerjegyzékekben viszont felsorolják, családi ékszerként feltüntetve,[3] Familiensçhmuck vagy Dem Kaiserlichen Haus gehörend megjelöléssel, Mária Terézia tulajdonaként.
A Mária Terézia számára készíttetett, gyémántokkal díszített Szent István-rendi nagykereszt több okból is különleges. Mária Terézia mint rendalapító az egyetlen nő volt, aki viselte ezt az inszigniát, mivel a rend tagjai kizárólag férfiak lehettek. A rend alapszabályának 11. cikke deklarálta, hogy a rendi inszigniát kizárólag a mindenkori nagymester és a trónörökös dekoráltathatta drágakövekkel. A Mária Teréziához köthető Szent István-rendi jelvényből eddig csak egy volt ismert a hazai és nemzetközi szakma számára, azonban a Magyar Nemzeti Múzeum által 1933 óta őrzött darabnak lényegesen egyszerűbb a kialakítása.
 |
A Szent István-rend Mária Terézia számára készült egyedi, drágakövekkel kirakott jelvénye a hozzá tartozó eredeti csokorszalaggal a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
Mindkettő 1765 és 1770 között készülhetett. Ebből a korszakból nem ismert más fennmaradt rendi inszignia. Mivel női kialakítású rendjel volt, és később már csak férfiak kaphatták meg a rend nagykeresztjét, Mária Terézia halála után többé senki nem visel(het)te rendjel formájában. Ezért történhetett meg, hogy az immár csupán ékszerként használható rendjel felső része a nagykereszttől elválasztva bukkan fel Zita koronázási ékességeként.
A 2025 novemberében megjelent cikkek egy része a Québecben bemutatott brosst és kalaptűt Wittelsbach Erzsébet magyar királynéhoz kapcsolta. Ez azonban tévedés, hiszen egyetlen alkalommal sem ábrázolják Sisi képein vagy fotóin az ékszert, még magyarországi koronázása alkalmával sem, mivel ő nőként nem lehetett a rend tagja.
Az viszont bizonyos, hogy a kalaptű és a bross, valamint a Habsburg Ottó Alapítvány őrzésében fellelhető nagykereszt egy olyan együttest képez, amely a magyar kitüntetéstörténet kiemelt értékű, unikális darabja.
A királynő rendjele több festményen is feltűnik:
 |
Joseph Ducreux: Mária Terézia gyászruhában (1770)
Bécsi Képzőművészeti Akadémia
 |
Anton von Maron: Mária Terézia özvegyként a birodalmi koronákkal (1772)
Versailles-i kastély
 |
Anton von Maron: Mária Terézia császárnő a Béke szobrával (1773)
Kunsthistorisches Museum Wien, Gemäldegalerie
 |
Anton von Maron: Mária Terézia (1772)
Schönbrunni kastély
 |
Johann Michael Millitz: Mária Terézia özvegyi ruhában (1770 körül)
Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
 |
Joseph Hickel: Mária Terézia özvegyi viseletben (1773)
Nationalmuseum, Stockholm
 |
Ismeretlen mester: Mária Terézia császárné özvegyként, kezében elhunyt férje,
I. (Lotaringiai) Ferenc császár képmásával (1765)
Muzeum Narodowe w Warszawie
Suslik Ádám
[1] A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Szerk. Felszeghy Ferenc et al. Budapest, 1943, 282–287., valamint Kisfaludy Kassics Ignácz: Érdem Koszoruk vagy Értekezés A’ Felséges Austriai, Császári és Királyi uralkodó Házat illető Jeles Rendekrűl, megtiszteltetésekrűl és jutalmazásokrúl, toldalékkép pedig Europában most virágzó egyéb jeles Rendekrűl is. Bécs, 1840, 143.
[2] Pandula Attila: A Magyar Királyi Szent István Rend (1764–1918, 1938–1945) és a Magyar Szent István Rend (2011–). In: Gödölle Mátyás – Pallos Lajos (szerk.): Szent István lovagjai. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2014, 62–63.
[3] HOAL-I-10-1308-1948. Párizs ékszerjegyzék; HOAL-I-10-Sz.n. 1-1939. Québec ékszerjegyzék; HOAL-I-10-Sz.n. 1-1925. Lekeitio ékszerjegyzék; HOAL-I-10-Sz.n. 1-1930. Lekeitio ékszerjegyzék
