A rendezvényen a jelenlévőket – köztük számos magas rangú vendéget, nagyköveteket, egykori nemzetgyűlési és európai képviselőket, neves történészeket – Michel Derdevet elnök köszöntötte. Az előadók között volt Alain Lamassoure, egykori európai parlamenti képviselő és miniszter, Jean-Louis Bourlanges, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke, egykori európai parlamenti képviselő, Habsburg György, Magyarország párizsi nagykövete, az egykori trónörökös fia és Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese.
A rövid köszöntőt követően elsőként Alain Lamassoure kapott szót, és az „unité dans la diversité”-t (egység a sokszínűségben) kérdését elemezte. Hangsúlyozta, hogy ezt az elvet Habsburg Ottó értette és valósította meg a legkiválóbban. Visszaemlékezett Valéry Giscard d’Estaing, volt francia köztársasági elnök és az egykori trónörökös baráti kapcsolatára, aminek ő maga is személyes tanúja lehetett. Lamassoure kiemelte Habsburg Ottó szerepét a rendszerváltozás időszakában, különösen 1989-ben. Az egykori francia európai miniszter emlékeztetett arra, hogy az utolsó magyar király fia rendkívül jó elemző volt, már a hidegháború kezdetén tisztán látta a Szovjetunió bukását. Úgy vélte, kiválóan tudta kamatoztatni a múlt tapasztalatait, történelmi ismereteit a jelen megértésében és a jövő érdekében. A politikai egység megteremtésének eszközét Habsburg Ottó sohasem az uniformizálásban látta, sokkal inkább a különböző identitások (mint a nemzeti identitás) megerősítését szorgalmazta, társítva azt a toleranciával és a szubszidiaritás elvével. Lamassoure azzal zárta beszédét, hogy az egykori trónörökös szellemi és politikai öröksége – különösen az egységre való törekvése – elválaszthatatlan egymástól, csak együtt értelmezhető.
Jean-Louis Bourlanges előadásában felelevenítette találkozásait Habsburg Ottóval, abból az időből, amikor még mindketten az Európai Parlament képviselői voltak. Megemlítette, hogy ebben a minőségében járt Funchalban, és kereste fel – az egykori trónörökös ösztönzésére – az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodójának sírját. Visszaemlékezett arra, hogy a délszláv háborúk idején egy delegációban dolgozott Habsburg Ottóval, akitől rendkívül bölcs elemzéseket hallott a Balkánnal kapcsolatban, és akivel osztotta Bosznia jövőjével kapcsolatos félelmeit. Az akkor elhangzott gondolatok, „próféciák” néhány évvel később valósággá váltak.
Bourlanges hosszan beszélt arról is, hogy milyen stabilizáló szerepe volt az Osztrák–Magyar Monarchiának Európában. Megjegyezte, hogy Georges Clemenceau francia miniszterelnök – akit ő egyébként más tettiért nagyra tart – végzetesen téves döntéseket hozott az I. világháború után. Ezek egyik szenvedő alanya éppen Magyarország volt. A felszólaló kijelentette, hogy Habsburg Ottó egyszerre tudta a föderalista eszmét és a nemzeti szuverenitást szem előtt tartani, amely szemléletmódra ma is nagy szükség lenne a politikai döntéshozók körében. Bourlanges szerint Habsburg Ottó az antik görög-zsidó-keresztény civilizáció alapján állva gondolkodott Európa jövőjéről. Ezen közös európai értékeknek ma is meghatározóknak kellene lenniük a közös építkezésben. Az előadó úgy látta, Habsburg Ottó személyiségének legfontosabb jellemzője az optimizmusa volt, ami a legnehezebb helyzetekben sem hagyta őt cserben. Tanulhatunk tőle napjainkban is, amikor oly sok nehézség veszi el az életkedvünket. Az egykori trónörökös hatalmas munkabírásának a tanulsága, hogy semmi sincsen ingyen, kemény munkára van szűkség, hogy politikai téren az egyről a kettőre jussunk. Kifejtette, hogy ha bizonyos kérdésekben vannak is nézeteltérések Közép-Európa egyes országai és közte – azaz a hivatalos francia álláspont között –, ő személy szerint hiszi, hogy ezeken dialógussal és Habsburg Ottó szellemiségével felül lehet kerekedni. Az egykori trónörökös történelmi látásmódja és hatalmas tudása számos esetben segített Boruanges-nak abban, hogy megfelelően elemezze a jelen kihívásait és jövőbe mutató tanácsokat fogalmazzon meg.
Habsburg György, párizsi magyar nagykövet személyes hangon emlékezett meg édesapjáról. Előadásában a szubszidiaritás kérdését emelte ki, mint édesapja számára nagyon fontos elvet, amely ma is iránytű lehet kontinensünk politikájában. Bourlanges-hez hasonlóan hangsúlyozta, hogy Ottó sosem volt pesszimista, még akkor sem, ha mások ezért megvetették, elutasították.
Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatóhelyettese, az esemény moderátora a kiállítás tablóit bemutatva röviden felelevenítette a gazdag életutat. Elmondta, hogy az egykori trónörökösnek ugyan nem nyílt lehetősége, hogy palotából vezethesse országait, mégis mindent elkövetett annak érdekében, hogy a keresztény civilizációra támaszkodó, egyesülő Európa építője legyen.
Az eseményt követő fogadáson felmerült annak a lehetősége, hogy a jövőben a kiállítást más franciaországi helyszíneken is bemutassuk.
Alapítványunk igazgatóhelyettese a párizsi tartózkodást kihasználva több francia személyiséggel és intézmény képviselőjével folytatott megbeszéléseket a 2023-ban tervezett lehetséges együttműködésről. Egyeztetett többek között a Charles de Gaulle Alapítvány vezetőivel, és találkozott Pascale Andreanival, az egykori budapesti francia nagykövet asszonnyal. Lehetősége nyílt továbbá a Habsburg családdal foglalkozó egyik legismertebb francia történésszel, Jean Sevillia-val beszélgetni. Sevillia mesélt Habsburg Ottóval kapcsolatos élményeiről, majd megállapodtak abban, hogy kölcsönösen segítik egymás munkáját, és amint teheti, a neves francia kutató ellátogat Budapestre.
Fejérdy Gergely megbeszélést folyatott Elizabeth Monfort asszonnyal is. Ő is európai parlamenti képviselőként ismerkedett meg Habsburg Ottóval, és azóta több könyvet írt Habsburg IV. Károlyról és Zita királynéról. A képviselőasszony értékes információkat osztott meg az egykori trónörökös és családjáról, különösen a franciaországi szálakra hívta fel a figyelmet.
Habsburg Ottó születésének 110. évfordulóján megvalósult párizsi konferencia és kiállítás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a francia nyelvterületen, tudományos és közéleti körökben is ismertebbé váljék Alapítványunk tevékenysége, és – küldetésünknek eleget téve – ne csak megőrizzük, hanem tovább is adjuk az egykori koronaherceg szellemi-politikai örökségét.
