Az EUI szervezetében működik az Európai Unió Levéltára is, Alapítványunk így került kapcsolatba az intézménnyel. Dieter Schlenker, a Levéltár igazgatója köszöntőjében felidézte a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársainak tavaszi látogatását, amely a mostani konferencia ötlete mellett a további lehetséges együttműködések előtt is megnyitotta az utat. Kiemelte, hogy bár Habsburg Ottó kivételes életútja és munkássága talán kevésbé ismert Nyugat-Európában, mégis ő az, aki munkássága révén összekötő kapocs lehet a kontinens keleti és nyugati fele között. Emlékeztetett, hogy a négy törvényhozási cikluson keresztül az Európai Parlament (EP) képviselőjeként dolgozó Habsburg Ottó felszólalásait és egyéb parlamenti anyagait a firenzei archívum őrzi, amelyek további érdekes adalékokkal szolgálhatnak az Európai Unió, vagy az európai együttműködés eszméjének története kapcsán is.
Renaud Dehousse professzor az Európai Egyetemi Intézet elnöke bevezető gondolataiban bemutatta, hogy az intézményt létrehozó alapító szerződés szövege világosan jelzi, hogy annak hosszútávú céljai között szerepel: a tudomány területén össze kell kösse az akkor még a vasfüggöny által megosztott tágabb kontinenst. A kutatóintézet missziója ily módon jól rezonál Habsburg Ottónak az egyesült és szabad Európáról alkotott elképzelésével, a konferencia pedig segíthet abban, hogy felismerjük, „miként meríthetünk ihletet abból, amit Habsburg Ottó és más, hozzá hasonló politikusok munkásságából tanulunk, és hogyan maradhatunk hűek örökségükhöz a magunk módján.”
Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy az utolsó magyar trónörökös és későbbi európai parlamenti képviselő munkásságát nem a hatalom elvesztése miatti frusztráció, sokkal inkább a hála jellemezte mindazért, ami politikai pályafutása során neki adatott – ez fejeződik ki a konferencia címében is. Ez az optimizmus pedig születése 110. évfordulóján számunkra is inspiráló lehet. Habsburg Ottó örökségének két legfontosabb üzenetét, a mély keresztény hit és a modernitás, valamint a nemzeti és európai érdekek összeegyeztetésének képességét szintén ennek az optimizmusnak a fényében érdemes szemlélnünk.
Habsburg Ottó európai parlamenti tevékenységének tudományos szempontok alapján történő feldolgozását Aline Sierp, a Maastrichti Egyetem oktatója végezte el és mutatta be a konferencián. Kifejtette, hogy a Bajor Keresztényszociális Unió mandátumával az Európai Néppárt képviselőcsoportjában tevékenykedő, de pártokon átívelő megbecsültségnek örvendő Habsburg Ottó nagyszámú felszólalásából, indítványából, állásfoglalásából és javaslatából különösen érdekesek azok, amelyek a rendszerváltás folyamatához, a kelet-közép-európai átalakulásokhoz (ide értve a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlását is), a két Németország egyesüléséhez, valamint az Európai Unió keleti bővítéshez köthető. Ezek alaposabb tanulmányozása azonban nemcsak Habsburg Ottónak e folyamatok alakításában játszott jelentős szerepére világít rá, hanem az EP saját szerepfelfogásának változását, így egyre aktívabb külpolitikai szerepvállalását is jól illusztrálják. Habsburg Ottó ugyanakkor azt is jól látta, hogy a volt keleti blokkban zajló átalakulási folyamatokra adott reakciók esetében óvatosan kell eljárni, hiszen ezeknek olyan nem szándékolt következményei is lehetnek, amelyek negatívan befolyásolhatják az ottani politikai átrendeződéseket. Az utolsó magyar trónörökös húsz éves parlamenti munkásságát értékelve az előadó megállapította: „Istennek hála, hogy Habsburg Ottó az Európai Parlament tagja lehetett.”
Alain Lamassoure korábbi francia Európa-ügyi miniszter, Habsburg Ottó szerepe az európai eszme kialakításában címmel megküldött beszédében rámutatott, hogy bár egykori európai parlamenti frakciótársa tisztában volt az európai integrációs folyamat, különösen a Maastrichti Szerződés hiányosságaival, ez a kritikus hozzáállás azonban korántsem jelentette a közös európai intézmények létrejöttének elutasítását, sőt, azokat hibáik ellenére is maximálisan támogatta. A francia politikus kiemelte, hogy Habsburg Ottó évszázados dinasztikus tapasztalatokra támaszkodva sokat tett azért, hogy Európa olyan integrációvá váljon, amely elismeri és nem megszünteti az alacsonyabb szintű (állami, regionális, helyi) szuverenitásokat. A bevezető előadás kitért arra is, hogy pontosan akkor, amikor a világ közvéleménye a Fukuyama-féle történelemvíziót ünnepelte, Habsburg Ottó óva intette képviselőtársait a túlzott optimizmustól, rámutatva a migrációs nyomás, a világjárványok megismétlődésének vagy a környezet állapotának romlásával járó kockázatokra. Sőt, az is felismerte, hogy a kívülről érkező lehetséges háborús fenyegetések miatt a közös európai kül- és biztonságpolitikára van szükség. „Habsburg Ottó gondolatai soha nem voltak időszerűbbek, mint ma, így sokat segíthetnek korunk megértésében és a kihívásokkal való megbirkózásban.”
Győri Enikő, az Európai Parlament képviselője felidézte, hogy a kilencvenes években az Európai Unió és Magyarország közötti társulási megállapodásokat előkészítő bizottságokban volt alkalma személyesen is találkozni Habsburg Ottóval. Az előadó expozéja elején megfontolásra javasolta a volt CSU-s EP-képviselő gondolatát, miszerint sokkal kevésbé fontos az, ami elválaszt minket, európaiakat, mint az, ami összeköt bennünket. Visszautalva Aline Sierp történeti bevezetőjére, Győri Enikő kifejtette, hogy az EP szerepe markánsan megváltozott az elmúlt időszakban, ez pedig azzal is együtt járt, hogy ma már az illetékességi körén kívül eső egyre több kérdésbe is beleszólási jogot vindikál magának. A jelenlegi folyamatokról szólva elmondta, hogy az EP-ben zajló viták egyre inkább polarizálódnak, s mindez azon központi kérdések kapcsán is jól érzékelhető, amelyek a törvényhozó testületet az utóbbi időben komolyan foglalkoztatták (a jogalkotási kezdeményezési jog, a csúcsjelölti rendszer, a környezetvédelem kérdése). Itt azonban felmerül a felelősségvállalás kérdése is, hiszen nem tisztázott, hogy azokban a kérdésekben, ahol a Parlament túllép a számára meghatározott hatáskörökön, ki vállalja a döntések következményeiért a felelősséget. Ettől függetlenül „biztos vagyok benne, hogy Habsburg Ottó még mindig nagyon büszke lenne rá, de eléggé aggódna azon, hogy a jelenlegi Európai Parlament valóban az európai polgárokért dolgozik-e, és valóban egy olyan integrációban érdekelt, amely jobban szolgálja az európai polgárokat. Én mindenesetre aggódom” – zárta gondolatait a képviselő.
Navracsics Tibor, korábbi Európai Uniós biztos és jelenlegi területfejlesztési miniszter a szubszidiaritás elvének európai tradícióiról és annak jelenlegi relevanciájáról beszélt. Röviden bemutatta a katolikus egyház társadalmi tanításából eredeztethető elvet, amelyet a Maastrichti Szerződés vezetett be az Európai Unió jogrendjébe, s onnantól kezdve lett az integrációs folyamat egyik sarokköve. Népszerűsége a miniszter meglátása szerint a koncepció többértelműségében áll, s pontosan ez az ambiguitás tette lehetővé, hogy az Európai Unió az elmúlt harminc évben képes legyen hatékonyan működni. Az előadó rámutatott, hogy Habsburg Ottó személyes tapasztalatainak és politikai szocializációjának köszönhetően, valamint a Habsburg Birodalom történelméből levont tanulságok alapján felismerte a szubszidiaritás elvének gyakorlati megvalósításában rejlő lehetőségeket. Jól látta ezáltal azt is, hogy pontosan a volt Habsburg Monarchia sajátos történelmi tapasztalatai azok, amelyek példát adhatnak az Európai Unió számára. A „józan szubszidiaritás” mindennapi gyakorlata, amelyet „a társadalom konstitutív részeinek kölcsönösen jóindulatú együttműködése teremthet meg” az egyik legfontosabb hozadéka ennek a specifikus közép-európai tapasztalatnak. Habsburg Ottó öröksége pontosan arra mutat rá, hogy Európa olyan integrációként kell, hogy megvalósuljon, amely elismeri az eltérő történelmi tapasztalatokból táplálkozó nemzeti, regionális és helyi szuverenitásokat, s a nagyobb közjó elérése érdekében a szubszidiaritás elvét érvényesíti. A miniszter hangsúlyozta, hogy az Európai Unió jövőjének a „józan megoldásokba vetett bizalmon” kell nyugodnia, s az ideológiai vitákat elkerülve az európai együttélés gyakorlati megoldásaira összpontosítva a közös megoldások kidolgozására kell törekedni.
A tanácskozás végeztével sor került a Habsburg Ottó életét bemutató „Életút és Örökség” c. kiállítás megnyitására a Villa Salviati előcsarnokában.
