1963. január 22-én történelmi megállapodás született Franciaország elnöke és a Németországi Szövetségi Köztársaság kancellárja között. Az Élysée-szerződéssel Charles de Gaulle és Konrad Adenauer amellett kötelezte el magát, hogy országaik vezetői – és idővel nemcsak ők, de a politikai, gazdasági, kulturális élet szereplői is – folyamatos párbeszédet folytatnak, annak érdekében, hogy végérvényesen maguk mögött hagyják az Európa történelmét évszázadokon át meghatározó ellenségeskedésüket. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Tanulmányok Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány által közösen rendezett konferencia erre a – kontinensünk életében sorsfordító – eseményre emlékezett az évfordulón a Ludovika Széchenyi Dísztermében.
Prőhle Gergely, Alapítványunk igazgatója köszöntőjében a múltidézés mellett a 60 évvel ezelőtti döntés napjainkra érvényes tanulságainak kibontására kérte a konferencia résztvevőit, különösen azokéra, amelyek a 21. században Európa önmeghatározásában lehetnek a segítségünkre.
Az NKE rektora részletesen szólt az intézmény francia és német egyetemekkel, kutatóintézetekkel, az európai intézményrendszerrel ápolt kapcsolatairól. Deli Gergely ennek fényében biztosítottnak látja az európai és magyar közszolgálatban pályájukat építő fiatalok elköteleződését a közösen vallott értékek mellett. Hozzászólását Adenauer szavaival zárta: „A múltba tekintésnek csak akkor van értelme, ha a jövőt szolgálja.”
Varga Judit igazságügyi miniszter az Élysée-szerződést öntőformának nevezte, és abban látja jelentőségét a hidegháború korában, hogy lehetőséget kínált az együttműködésre, és példát szolgáltatott a szorosabb integráció számára. Máig ható üzenete szerinte, hogy egy erős Európa megteremtéséhez erős önazonossággal bíró nemzetekre van szükség, amelyek ezer szállal kötődnek más országok és nemzetek tagjaihoz, testületeihez, intézményeihez – és mindezt a kölcsönös tisztelet jegyében teszik. A tárcavezető asszony reményét fejezte ki, hogy a szomszédunkban dúló háború nem eszkalálódik, és hogy mielőbb sor kerül a – magyar politikai vezetés által minden létező fórumon szorgalmazott – tűzszüneti tárgyalásokra, a béke beköszöntére.
Franciaország budapesti nagykövete párhuzamot vont a második világháborút követő évek és a jelenünk között. Mindkét időszakban egy új kor felütését érezzük, mondta Claire Legras, amely az egyensúlyi helyzet megváltozásával közös válaszra, célmegfogalmazásra készteti az európaiakat. Mára elmúlt az 1990-es évek biztonságérzete, és az uniós politikának számos veszéllyel kell szembenéznie. A háború kiváltotta sokk felvetette az egységes védelmi politika kérdéseit, és küszöbön áll az uniós döntéshozatal reformja. Kérdés, hogy ez milyen formában valósul majd meg. A francia diplomata optimista: a német-francia együttműködés talán sosem volt ennyire harmonikus, fogalmazott.
Julia Gross, Németország nagykövet asszonya szerint a 60 évvel ezelőtti megállapodás jelentősége, hogy megbonthatatlan sorsközösséget hozott létre a két nemzet között, és azóta is érzékelhető, egymás iránti nyitottságot teremtett. Ez jellemezte a nemrég tartott közös francia-német miniszteri értekezletet, amelyen az összes égető kérdés – a klímavédelem, az európai biztonságpolitika, a digitális szuverenitás, az energetika és a demokrácia erősítése, az orosz-ukrán háború, Kína gazdasági térnyerése – terítékre került. Gross az Európai Uniót egy jól működő motorhoz hasonlította, amely ugyan nem mindig zümmög kellemesen, mégis olajozottan dolgozik, működési hője pedig nem engedi, hogy a politikai klíma vészesen lehűljön.
Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem és Gazdag Ferenc, az NKE professor emeritusai a szerződés megszületését helyezték történelmi kontextusba. Eric-André Martin, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa arról szólt, hogy az 1963-ban követett módozatok ma is érvényesek, de szélesebb horizonttal. Korunk jelenségeit immár lehetetlen csupán két ország megegyezésével kivédeni: az Európára leselkedő marginalizálódás veszélyét csak a teljes unió bevonásával lehet elkerülni. Az elzászi származású Patrik Hetzel, francia nemzetgyűlési képviselő családja személyes történetein keresztül láttatta identitás és államhoz tartozás szövevényességét, visszaidézve azt a megkönnyebbülést, amely szülőföldjén övezte a megállapodást. Heinrich Kreft, az Andrássy Egyetem tanszékvezetője pedig arra emlékeztetett, hogy közeledési törekvések a két ország között már az 1920-as években is megfogalmazódtak, és abban Luxemburgnak is szerepet szánt egy szűk értelmiségi kör.
A panelbeszélgetést Trócsányi László gondolatai zárták. Magyarország európai parlamenti képviselője, egykori igazságügyi miniszter és diplomata Francia- és Németország eltérő alkotmányjogi jellegére hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta, milyen meghatározó szerepe lehet egyes politikusok személyiségének a nemzetközi kapcsolatokban. Azonban akárhogyan alakult is a múltban a „stílusok találkozása”, a legfontosabb kérdés, hogy a 60 éves történelmi tettet végrehajtó két nemzet milyen víziót fogalmaz meg 2023-ban a kontinens egésze számára.
Fotók: Szilágyi Dénes
