A visegrádi országok közös múltja, kulturális identitása olyan összetartozástudat alapja, amely állandó párbeszédre és együttes stratégiai gondolkodásra ösztönöz – figyelmeztetett köszöntőjében a NKE rektora. DELI GERGELY szerint a diskurzusra a jelenlegi gazdasági-politikai válság közepette minden korábbinál nagyobb szükségünk van, és a pozitív üzenetek megfogalmazásához elengedhetetlen meghallgatni Németországot, a térség meghatározó szereplőjét. Emlékeztetett arra, hogy az Élysée-szerződés évfordulóján, valamint az Európa-napon tartott rendezvényeink kontinentális, míg a mostani regionális kontextusban keresik a megoldás útjait.
PRŐHLE GERGELY, Alapítványunk igazgatója aláhúzta az eltérő nézeteket valló felek közötti folyamatos kommunikáció jelentőségét. Mint mondta, a közép-európaiság olyan kultúrtörténeti narratíva, amelynek elválaszthatatlan része Németország. E mély összefüggések tudatában másként jelennek meg az aktuálpolitikai ellentétek is, minden fél érzi a felelősségét a régió iránt. Habsburg Ottó európai parlamenti munkájában kiemelt szerepet játszott a térség, egész életében figyelemmel kísérte az egykori Monarchia népeinek sorsát.
A konferencia felvezető előadását ORBÁN BALÁZS, a miniszterelnök politikai igazgatója tartotta, aki 2022 decemberében átfogó stratégiát vázolt fel a Magyarország előtt álló időszakra vonatkozóan. Értékelése szerint az utóbbi évtizedben alapjaiban rendült meg a világnak 1945 óta fennállt gazdasági-politikai rendszere. A technológiai verseny kiegyenlítődni látszik a mindeddig domináns Nyugat kárára: termelékenységben, nyersanyagokban és energiahordozókban, a demográfia terén, a kutatás-fejlesztésre fordított források tekintetében a világ behozta vagy lehagyta a napnyugati civilizációt, amely egyedül a hadiiparban őrzi – egyelőre – számottevő fölényét. Többpólusú világ jött létre, amelyben a Nyugat megkerülhetetlen, azonban nem egyedül meghatározó aktorként van/lesz jelen. Magyarországnak – Közép-Európával együtt – ugyanakkor változatlanul az az érdeke, hogy ebben a „civilizációs projektben” valósítsa meg saját céljait.
Orbán Balázs úgy látja: Magyarország és a nyugati gondolkodás között ma az identitás (bevándorlás, család, nemzet, liberalizmus értelmezése), és a geopolitika (mennyire szerencsés rásimulni egyetlen nagyhatalom érdekeire) megítélésében húzódik törésvonal. Orbán Balázs szerint a jelenlegi vészterhes időkben a különbségek hangsúlyozásánál fontosabb lenne a közös értékeket és érdekeket kultiválni, mivel az egység tesz erőssé, nem a fragmentáltság. Javaslatai: mivel Európa mindig is sokszínűségében hordozta erejét, nem szabad kétségbe vonni az egyes államok identitását; folytatni kell az unió bővítését (Nyugat-Balkán, Ukrajna); önálló védelmi erőt kell teremteni, amely megvédi a térséget a katonai fenyegetéstől, akár az Egyesült Államok segítsége nélkül is; növelni kell versenyképességünket, aminek része a gazdaság megújuló energiaforrásokra való átállítás – megfontolt – folyamata; végül a progresszív baloldali ideológiával szemben ragaszkodnunk kell azokhoz keresztény értékekhez, amelyek évszázadokon át segítették az itt élőket a megmaradásban.
Ahhoz, hogy Berlin válaszolni tudjon a korforduló (Zeitenwende) kihívásaira, szakítania kell az Ostpolitik paradigmájával, mondta KNUT ABRAHAM, a CDU Bundestag-képviselője. Habsburg Ottó egykori munkatársa, korábbi diplomata az orosz-ukrán konfliktus, valamint az energiaválság nyomán irányát vesztett német külpolitikát úgy jellemezte, mint amely az utóbbi időben komoly bizalmi deficitet halmozott fel Közép-Európa részéről. Földrajzi és történelmi tudás hiányában – amely sajnálatos módon elmondható a berlini döntéshozók nagy részéről – nehéz startégiát definiálni, vélte. Abban Abraham is biztos, hogy a kontinens megerősítése elképzelhetetlen az uniós intézmények reformja nélkül – ez azonban a tagállamok közös felelőssége kell legyen, nem lehet egyetlen ország feladata. Mindenképpen ügyelni kell rá, hogy a folyamatok átláthatók, egyértelműek legyenek, enélkül a Parlament nem fogja megkapni a kivitelezésükhöz szükséges támogatást a kontinens polgáraitól.
A változatos regionális együttműködési formákban rejlő – a kedvezőtlen gazdasági-politikai folyamatokat legalább részben ellensúlyozó – lehetőségeket taglalta előadásában ŁUKASZ LEWKOWICZ. A Lublini Közép-Európai Intézet vezető elemzője a Visegrádi Együttműködés mellett a Három Tenger Kezdeményezés (HTK) és a Weimari háromszög országai által tervezett és kivitelezett infrastrukturális beruházások pozitívumait emelte ki. Ő is kulcsfontosságúnak nevezte a német szerepvállalást, amit szerinte a térség politikai téren is igényelne – regionális szinten ez egészítheti ki a transzatlanti elkötelezettséget. Ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy a HTK nem zárkózik el sem az Unió, sem az Egyesült Államok aktív részvételétől.
„Európa otthon kezdődik és nem Brüsszelben” – ezt már JÁN FIGEL’, volt szlovák miniszter húzta alá előadásában. Az egykori uniós biztos és különmegbízott az Európa Ház metaforájával a jószomszédi viszony elsődlegességét érzékeltette, ahol azonban – túllépve a fogyasztói szemléleten – folyamatos aktivitással kell jelen lennünk, hogy vonzó mintát kínáljunk a beköltözésen gondolkodóknak. Figyelmeztetett rá, hogy a 20. század három világháborúja (ő a hidegháborút is ide sorolta) kontinensünkről indult ki, és közel állunk egy újabb világégés eszkalálódásához. Közép-Európa megosztottsága pedig végső soron az integráció kudarcát jelentené.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen meghívottaink a szubszidiaritás és centralizáció, az unió további bővítése, valamint a biztonságpolitika sürgető kérdéseit járták körül.
Képek: Szilágyi Dénes (NKE)
