Megemlékeztünk arról, hogy Alapítványunk névadóját az 1979-ben megtartott választásokon – amelyeken az európai nemzetek első alkalommal szavazták meg közvetlen szavazással az Európai Parlamentbe küldendő képviselőiket – a testület tagjai közé választották. Ezzel egy a harmincas években kezdődött hosszú folyamat zárult le: Ottó ekkor csatlakozott a Páneurópa-mozgalomhoz, amelynek 1957-ben alelnöke, majd 1973-ban elnöke lett. Irányítása alatt a Nemzetközi Páneurópa Unió a kontinens egységének fontos hangadója lett, egyúttal hozzájárult a kommunizmus bukásához is Közép- és Kelet-Európában. Édesapja nyomdokaiba lépve leánya, Walburga jelenleg is az Unió alelnöki tisztét tölti be.
Az eseményre Budapestre érkezett Habsburg Károly és leánya, Gloria Habsburg. A Páneurópai Mozgalom Ausztria elnöke a szervezet osztrák és magyar vezetőinek társaságában látogatást tett Alapítványunknál, egyúttal átadott nekünk néhány levelet, amelyeket De Gaulle francia elnök, valamint Josepf Klaus osztrák kancellár írt édesapjának az 1960-as évek elején.
A délutáni rendezvény vendégeit Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, köszöntötte. Az NKE John Lukacs Intézetének programigazgatója emlékeztetett rá: az évforduló azért volt fontos névadónk politikai pályáján, mert karrierje során ekkor vett részt először demokratikus megmérettetésen. Trónörökösök életében ritkán adatik meg az ilyesmi. Fél évezredre visszatekintő családi tradíciói azonban hozzásegítették Habsburg Ottót ahhoz, hogy „átprogramozza” személyes ambícióit, és a szupranacionális páneurópai eszme lehetővé tette számára, hogy az egész kontinens jövőjéért munkálkodjon.
Aline Sierp, a Maastrichti Egyetem oktatója a 1979-es esemény tágabb politikai kontextusát vázolta fel a hallgatóságnak. Visszatekintett az Európai Parlament intézményének 1951-ben indult történetére, és részletesen taglalta a hatást, amelyet a választási kampány és az eredmény kiváltott az NSZK belpolitikájában. Ottónál a tudatos szerepépítésre mutatott rá, amit a Robert Schuman-díjjal (1977) és a német állampolgárság megszerzésével (1978) igazolt.
A kerekasztal-beszélgetésben az Európai Parlament múltjából és jelenéből levont tanulságok elemzése következett, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy előremutató gondolatok is elhangzanak majd az intézmény jövőjével kapcsolatban. Walburga Habsburg Douglas, a Páneurópai Unió alelnöke elöljáróban édesapja politikájának súlypontjait és Franz Josef Strauss-szal való kapcsolatát elevenítette föl. Rainhard Kloucek, a Páneurópai Mozgalom Ausztria főtitkára arról beszélt, hogy a mozgalom eszméi mennyire szivárogtak be Ottó személye révén az európai intézményrendszerbe, többek között azáltal, hogy hosszú ideig ő vezette a parlament külügyi bizottságát. Spanyol meghívottunk, Carlos Uriarte Sanchez, a madridi Rey Juan Carlos Egyetem alkotmányjogász professzora hazája, az egykori világbirodalom – Európán túlnyúló, Dél-Amerikára és Afrika jelentős területeire kiható, és napjainkban egyre szorítóbb – felelősségéről beszélt.
A legsarkosabb vélemények a közös kül- és biztonságpolitika témájában hangzottak el a vita résztvevőitől, de valamennyien hitet tettek egy határozottabb közös politika mellett, és idézték Ottó 30 évvel ezelőtti szavait a kontinensünket keletről fenyegető veszélyről. Az unió intézményei előtt álló rövidtávú feladatokat Győri Enikő, az EP magyar képviselője zárszavában négy pontban foglalta össze: csak akkor leszünk sikeresek, ha szorosabbra tudjuk fűzni gazdasági, politikai, katonai erőinket (merthogy az elmúlt 5 esztendő ebben a vonatkozásban elfecsérelt időnek tekinthető); tartjuk magunkat az intézmények működését megszabó elvekhez, amelyek – ha zökkenőkkel is, de – az alapítás óta működtetik a rendszert; lemondunk civilizációs törekvéseinkről, vagyis arról, hogy ideológiák alapján ítélünk meg országokat, nemzeteket, közösségeket; végül pedig, hogy hitet teszünk az Unió további (nyugat-balkáni, kelet-európai) bővítése mellett.
NKE képek: Szilágyi Dénes
