Idén volt 100 éve, hogy az utolsó osztrák császár és magyar király, IV. Károly elhunyt, akit 2004-ben Szent II. János Pál pápa boldoggá avatott. A szentéletű király liturgikus emléknapja október 21. lett, ami egyúttal házasságkötésének évfordulója is. A római katolikus egyház ezzel a döntéssel példás házaséletére és a szentté válás egyik lehetséges útjára kívánta felhívni a figyelmet.[1]
Zita a Bourbon-Pármai család hercegnőjeként látta meg a napvilágot, Habsburg-Lotaringiai Károly pedig Ferenc József testvérének, Károly Lajosnak az unokája volt. Életük nagy napját „Európa utolsó nagy esküvőjeként” nevezte Erich Feigl, osztrák történész.[2] Fontosnak tartjuk kiemelni azt a tényt is, hogy köztudottan szerelmi házasság volt, és nem politika diktálta frigy. Az esküvő kapcsán a Budapest című lap újságírója ezt írta: „ez a ragyogó, tündéri nász egy romantikus szerelmi regény boldog befejezése”.[3] A korabeli újságcikkek és a megjelent szakirodalom felhasználásával készült írásunk a nagy nap rövid, képes összefoglalója. Az eseményről képek is bőséggel rendelkezésre állnak az utókor számára, hiszen fényképészek és kinematográfusok egész serege vett részt az eseményeken.
A Bourbon-Pármai család birtokában levő schwarzaui kastélyban még gyermekkorukban ismerkedtek meg, de a döntő találkozásra 1909-ben, a híres gyógyfürdőben, Franzensbadban[4] került sor. Két év múlva, 1911. június 13-án, Zita szülőházában, a pianorei palotában szűk családi körben tartották eljegyzésüket.
A kézfogóról számos magyar sajtótermék adott hírt, és az eljegyzés után azonnal elkezdődtek az előkészületek.[5] A pár házassági szerződést kötött, amelyet a megbízottak hetekig készítettek elő. A hercegnő ez idő alatt a schwarzaui kastélyban magyarul és csehül tanult, és bejárta Bécs városát, ahol egy Kärtner Strasse-i divatszalonban készítették el a kelengyéjét, illetve menyasszonyi ruháját. Ezeket az esküvőt megelőzően kiállították, hogy az érdeklődők megtekinthessék azokat, és a sajtó részletesen beszámolhasson az elkészült kelengye tartalmáról. Károly a brandeisi laktanyában tartózkodott, azonban többször meglátogatta menyasszonyát, és nászajándékként egy huszonkét soros gyöngynyakláncot ajándékozott neki.[6]
A menyegző alkalmából a Pármai család renováltatta a kastélyt, hogy méltó színhelye legyen az esküvőnek. Szalonokat újítottak fel, és a kastély kápolnájában a padokat székekre cserélték, hogy még több helyet tudjanak biztosítani a vendégek számára, sőt, külön távbeszélőkészüléket szereltek be, hogy fogadni tudják azok gratulációit is, akik nem tudtak részt venni a nagy napon. A kastély környékén a településeken feldíszítették az házakat girlandokkal, zászlókkal, a parkban külön postahivatalt állítottak fel a nászajándékok és táviratok fogadására, és a kastélyhoz vezető úton diadalkapukat helyeztek el. [7]
A kastélyban külön szalonban tartották a folyamatosan érkező nászajándékokat. Mária Jozefa főhercegnő briliáns melltűt, Ferenc Ferdinánd rubinokkal ékesített gyémántgyűrűt ajándékozott Zita hercegnőnek. Az ajándékok között volt még ezüstveretes díszdoboz, porcelán kávéskészlet, kézimunkák, különböző intézmények ajándékai, és az udvari karmester által komponált Zita-keringő. Különlegességnek számított az a bronzszobor, melyet a bécsújhelyi kaszárnyából a fiatal repülőtisztek léghajóval szállítottak a helyszínre, tudván, mennyire érdekli Zitát a repülés. Még nagyobb örömöt okozott a Franzensbad polgármestere által átadott fénykép, amelyen azt a teret örökítették meg, ahol az eljegyzés után a jegyespár annyiszor sétált, így ezt a teret a helybéliek Zita térnek keresztelték. A nászajándékok közül sok helyen kiemelik a X. Pius pápa által küldött, Leonardo da Vinci milánói Krisztus-képének másolatát, díszes keretben, ugyanis az eredeti kép a Maria delle Grazie kápolnában volt elhelyezve, és Zita teljes neve is Zita Maria delle Grazie.
A vendégek egy része már az esküvőt megelőző napokban megérkezett és a környező kastélyokban, villákban szálltak meg. Jelen volt III. Frigyes Ágost szász király, Ferenc Ferdinánd és felesége, a Habsburg, Párma, Bragança, spanyol Bourbon, Orléans, Liechtenstein, Szász-Koburg, Wittelsbach, Württemberg család tagjai és számos hercegi, grófi család leszármazottai. A magyar vendégek díszmagyar ruhában jelentek meg az eseményen. Október 20-án érkezett X. Pius pápa képviselője, Gaetano Bisleti pápai majordomus. Aznap délután a násznépet egy nyolcszáz főből álló iskolai kórus előadása szórakoztatta, majd vacsora és estély következett, amelyen a 67. gyalogezred zenekara játszott. Ezután a falusiak fáklyamenetet és tűzijátékot rendeztek, zárásként pedig a jegyespár rövid sétakocsikázást tett a településen. Károly aznap este kapta meg őrnagyi kinevezését is.
Az esküvő napjának eseményeiről igen részletes leírások maradtak fenn az utókor számára. A sajtóban megjelent színes hírek minden apró mozzanatot rögzítettek. Kaiserwetter, azaz verőfényes napsütés fogadta a népes vendégsereget. Az esküvő legjobban várt vendége maga a császár, Ferenc József volt, akinek személyéről minden fennmaradt leírás külön is megemlékezik. Az udvari különvonattal érkező uralkodót hatalmas ovációval köszöntötték, a kastélyban 30 év után újra megnyitották az ún. „császárkaput”.[8] A schwarzaui kastély kis kápolnája volt az esketési ceremónia helyszíne. Több helyen is megemlítik, hogy hetven aranyozott szék várta a résztvevőket, az oltártól balra pedig egy hatalmas díszszéket Ferenc József részére állítottak fel.[9] A pápa személyes képviselője, Gaetano Bisleti pápai majordomus celebrálta a francia nyelvű szertartást. A beszámolók szerint a menyasszony ruhája nehéz szatén (düsesz) anyagból készült három méteres uszállyal, amelyen mirtuszfüzérrel körülvett Bourbon-liliomok és narancsvirágok voltak ezüsthímzéssel felvarrva. A hosszú uszályt Zita négy húga tartotta a kápolnába való bevonulás során. A ruha derekán lévő rész ugyanabból a csipkéből készült, melyet nagyanyja, a portugál királyné viselt az esküvőjén, a mellkasrésznél pedig egy mirtuszcsokor volt elhelyezve. Zita hercegnő frizurája egyszerű volt, mégis ragyogóvá tette az, hogy mirtuszkoszorút viselt, amelyen a csipkés brüsszeli fátyol leért egészen az uszályig. A fejdíszt pedig az a gyémánt diadém ékesítette, amelyet Ferenc József ajándékozott Zita számára.[10] A vőlegényen a dragonyoskapitányi egyenruhája volt, mellkasán az Aranygyapjas Rend függött, a katonai érdemjellel és a szász királytól kapott rendjellel együtt. A pár jegygyűrűjében, neveik mellett, a mélyen vallásos Károly kedvenc imájának egy sora olvasható: „Sub tuum praesidium confugimus, sancta Dei Genitrix”[11]
A szertartás X. Pius pápa által az ifjú párnak küldött áldással zárult: „Az élet sok keserű órájában, amely bizonyára titeket sem kímél meg, az Istenbe vetett hit legyen támaszotok, és a boldog családi élet legyen mindenkor menedéketek!”.[12] Az új házaspár ezután a kastélyban fogadta a gratulációkat, ezt követte az esküvői ebéd, ahol Ferenc József pohárköszöntőt mondott: „A mindnyájunkat örömmel eltöltő esküvő, melynek ünnepélyes megülésére ma összegyűltünk, nagy örömömre szolgál és nagy megelégedéssel tölt el. Károly főherceg Zita pármai hercegnőt szemelte ki élettársul. Üdvözlöm őt és szívének ezt a választását, és Zita főhercegnőt benső örömmel üdvözlöm, mint házam családtagját […].[13]
Az esküvői ceremónia mindenkor fontos része az étkezés. A nászebéden aranytálakban szervírozták az ételkülönlegességeket, mint a vadhúsokból készült ételeket, bárány- és pulykasülteket. A menü a következő volt: „Tejszínes fejes saláta, vadnyúlpüré Szent Hubertus módra, reneszánsz báránysült, languszta párizsi módra, pulykasült, idénysaláta, spárga vajjal, ananász-és eperfagylalt, sajtok, gyümölcsök, desszert.”[14] Az esküvőt megelőző díszvacsorán ezüstedényekben tálaltak. A fennmaradt menükártyát az udvarok ősi szokása szerint francia nyelven írták. A tízfogásos ínyencségek között szárnyasokból (csirkéből, fácánból) készült ételek szerepeltek, emellett borjúgerinc, lazac, pisztráng, articsóka és sajttorták, gyümölcsök kerültek az asztalra különböző ízes mártások kíséretében. [15] A vacsora után az ifjú pár azonnal táviratot küldött a pápának, melyben megköszönték a Szentatya áldását és nászajándékát,[16] majd Ferenc József távozása után nem sokkal ők is autóba szálltak, és Reichenauba, a Wartholz-kastélyba utaztak, ahol nászútjukat töltötték néhány napig.
A tudósítások beszámolnak róla, hogy az eseményt követően Ferenc József parancsára korlátolt számban emlékérmét verettek, amelyet a legfelsőbb arisztokrácia között osztottak szét. Az érme egyik oldalán az ifjú pár volt látható, és körülöttük a következő felirat: „Carolus Franciscus Josephus Archidux Austriae és Zita Bourbonica Ducissa Parmensis”. A másik oldalon pedig a két címer volt elhelyezve, „In Memoriam Felicissimi Matroninii. Biac 21. Octobris 1911.” felirattal.[17]
Károly és Zita házassága csak tizenegy évig tarthatott, mert harmincnégy évesen az egykori uralkodó Madeira szigetén elhunyt. A párnak nyolc gyermeke született. Példás házasságuk és egymáshoz való odaadó szeretetük kitartott a nehéz idők és a száműzetés idején is, egészen Károly haláláig. Zita ezt követően fél évszázadon keresztül gyászruhát öltve nevelte gyermekeiket és őrizte férje emlékét.
Gaálné Barcs Eszter
Vitos-Merza Beáta
[1] ifj. Bertényi Iván: IV. (Boldog) Károly. Korunk, 2016, 8, 56. http://epa.uz.ua/00400/00458/00550/pdf/EPA00458_korunk_2016_08_054-063.pdf
(A letöltés időpontja: 2022. 10. 10.)
[2] „Le dernier grand mariage de l’Europe.” Erich Feigl: Zita de Habsbourg. Mémoires d’un empire disparu. Traduit par Jacques Denis et Georges-Albert Salvan. Paris, Criterion, 1991, 90.
[3] Budapest, 1911. október 22., 5.
[4] Františkovy Lázně (Ferenc-fürdő), csehországi fürdőhely.
[5] Pesti Hírlap, 1911. június 6., 16., Pesti Napló, 1911. június 15., 7., Friss Újság, 1911. június 15., 2.
[6] Az Ujság, 1911. október 15., 6.
[7] Pesti Napló, 1911. október 21., 8–9.
[8] A császárkapu az uralkodó 1881-es látogatásának emlékét őrzi, melyet az esküvő idejére újra kinyitottak. Csonka Emil: Zita története. Az utolsó magyar királyné. München, Új Európa, 1975, 56.
[9] Délmagyarország, 1911. október 22., 5., Szamos, 1911. október 22., 2.
[10] Érdekesség, hogy ezt a diadémot Zita később fia, Habsburg Ottó menyasszonyának, Szász-Meiningeni Reginának ajándékozta esküvőjük napján. Az erről szóló cikket lásd: https://habsburgottoalapitvany.hu/70-eve-tortent-eskuvo-habsburg-modra/
[11] „Oltalmad alá futunk, Isten Szent Szülője”. Hans Karl Zessner-Spitzenberg: Kaiser Karl. Salzburg, Salzburger Verlag für Wirtschaft und Kultur, 1953, 53.
[12] Kovács Gergely: Fogadd a koronát! Károly magyar király hitvalló élete. Budapest, Új Ember, 2004, 28.
[13] Pesti Hírlap, 1911. október 22., 11.
[14] Jean Sévillia: Zita, a bátor császárné. Ford.: Sóvágó Katalin, Budapest, Gabo, 2000, 36.
[15] Erich Feigl: Zita de Habsbourg. Mémoires d’un empire disparu. Traduit par Jacques Denis et Georges-Albert Salvan. Paris, Criterion, 1991, 91.
[16] Világ, 1911. október 22., 13–14.
[17] Az Ujság, 1911. október 22., 7.
