Hírek


Berlin „láthatatlan” magyarjai, 1922

Szűts István Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány főlevéltárosának tanulmánya, amelyet a Pro Minoritate folyóirat publikált, a Berlinben élő „láthatatlan” magyarok nyomait kutatja az 1920-as évek első felében.

Berlin „láthatatlan” magyarjai, 1922

Szűts István Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány főlevéltárosának tanulmánya, amelyet a Pro Minoritate folyóirat publikált, a Berlinben élő „láthatatlan” magyarok nyomait kutatja az 1920-as évek első felében.

Borítókép: Berlin, 1914 (forrás: Fortepan #9042)

 

1917-től több százezer kelet-európiai menekült érkezett és maradt hosszabb-rövidebb ideig a német fővárosban, Berlinben. Az 1925-ös népszámlálás adatai szerint közülük közel ötezer fő volt magyar állampolgár. A valóságban azonban több tízezer magyar élt ekkor Berlinben, akikről – leszámítva a politikai emigráció tagjait és a később híressé vált művészeket, tudósokat – szinte semmit sem tudunk. Egy 1922 nyarán felvett optálási (állampolgársági) jegyzőkönyv azonban betekintést enged Berlin „láthatatlan” magyarjai közé is. A tanulmányban elemzett adatok alapján képet kaphatunk arról, hogy az 1920-as évek első felében milyen sokszínű is volt a német fővárosban élő magyarok társadalma. A színészek, filmesek, házvezetőnők és gyári munkások mellett a nagyszámú egyetemista között Grosschmid (Márai) Sándor neve is felbukkan.

Berlin, 1922 (forrás: Fortepan #23796, Nagy Sándor tulajdona)

 

A tanulmány teljes terjedelmében alább olvasható:

Pro-Minoritate_2022_nyar-2022-12-10_Szuts_javitas