Az egybegyűlteket PRŐHLE GERGELY, Alapítványunk igazgatója – egyben a NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője – köszöntötte. Habsburg Ottó Damals begann unsere Zukunft (Amikor a jövő elkezdődött) című könyvéből vett idézettel indokolta a konferencia témaválasztását: „Csak ha világosan látjuk, jól ismerjük a megtett utat, akkor tudunk fókuszálni mindarra, ami következik, és amire fel kell készülnünk. Semmi sem felelőtlenebb, mint történelmi események által meglepve lenni. Az okos és a balga szüzekről szóló bibliai példabeszéd az egyes népek, nemzetek életére is vonatkoztatható. A megfelelő Európa-politika kialakításához kellő mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre, ami megfelelő kreativitással nagyon is hasznosítható, ha azt akarjuk megtudni, mi lesz.” Sorsszerűnek nevezte, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a konferenciát át kellett helyezni a Széchenyi díszteremből a Szent László kápolnába. Ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy az Unió egységesülésének eszméje keresztény talajból sarjadt ki, és útját szakrális szimbólumok kísérik: a Római Szerződést a capitoliumi domb aljában, egy ókeresztény bazilika árnyékában írták alá, a Lisszaboni Szerződésre a Szent Jeromos-kolostorban kerültek rá a szignók, azonfelül a 12 csillagos égszínkék lobogó Szűz Mária attribútuma a keresztény ikonográfiában.
DELI GERGELY, az NKE rektora köszöntőjében elmondta, büszkék az intézmény szerteágazó európai uniós szakképzéseire, és a 42 európai egyetemre kiterjedő kapcsolatrendszerükre, amely révén hallgatóik minden támogatást megkapnak közigazgatási karrierjük indulásához.
„Európa keresztény lesz, vagy nem lesz” – idézte Robert Schuman gondolatát VARGA JUDIT. Magyarország igazságügyi minisztere a kormány elkötelezettségét hangsúlyozta a keresztény értékrend mellett, és kihagyhatatlan lehetőségnek nevezte a 2024 második felében esedékes magyar uniós elnökséget, amikor is az elmúlt évek társadalompolitikájának eredményeit élhető alternatívaként mutathatjuk fel az Unió nemzetei számára. Az európai integrációt megalapozó szerződéseknek a konszenzus az alapelve, nem az igazodás kikényszerítése – fogalmazott, jövőre 20 éves uniós tagságunk tapasztalatai alapján ezen a téren (is) van mit mondanunk a közösségnek. A miniszterasszony elégedett a felkészülés ütemével, amiben kulcsszerepet szán az új generációnak; egy uniós tagállamban felnőtt nemzedéknek, amelyre oda kell figyelnünk, amellyel párbeszédet kell folytatni, és amelynek legjobbjai immáron negyedik éve vehetnek részt a NKE és az Igazságügyi Minisztérium közös, „Nemzetek Európája” elnevezésű karrierprogramjában. Felvértezve a magyar rátermettséggel és kreativitással, identitásunkat vállalva kerülhetünk közelebb az „Egyesülés a sokféleségben” európai eszméjéhez.
MARTONYI JÁNOS, egykori külügyminiszter expozéja vállaltan a kérdésfeltevést tekintette céljának: továbbgondolandó történeti, jogi, politikai vonatkozású mondatai az integráció alapelveire, létrejöttének, fejlődésének és válságjelenségeinek okaira, jellegére, következményeire mutattak rá, teret kínálva a felkért előadóknak, hogy szabadon kapcsolódjanak az elhangzottakhoz.
A főelőadást követő panelbeszélgetésen a megszólalók politikai nézeteinek és tudományterületi érdeklődésének sokszínűsége dominált: olyan, a közéletben hosszabb-rövidebb időt eltöltött jogász, közgazdász, politológus, történész ült egy asztalhoz, akik számottevő akadémiai karriert is magukénak tudhatnak. KOLLER BOGLÁRKA, az NKE nemzetközi rektorhelyettesének a közép-európai térség integrációjára vonatkozó kérdésére HILLER ISTVÁN történelmi perspektívát vázolva felelt. Értelmezése szerint, ami 1990 után történt, csupán a természetes rend helyreállítása volt; az a fajta szellemi, identitásbeli azonosság, ami a kora újkorban Respublica Christiana-ként született meg, a humanizmus jegyében alakított mentalitással és viselkedéskultúrával formálódott, évszázadok alatt elválaszthatatlanná tette Európa nyugati és középső régióját. A politika feladata, hogy szolgálja ezt az ethoszt, mert ez vezet az integrációhoz. NAVRACSICS TIBOR, a kormány területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős minisztere emlékeztetett, hogy a közép-európai országok csatlakozásában a nyugati nemzetek többsége a komfortzónájukat érő kihívást lát. A megértés munkáját azonban nekik sem lehet megspórolniuk, mert az integráció jövője múlik ezen. Világpolitikai folyamatokra tapintott a jelenlegi helyzet hátterében MUSTÓ ISTVÁN. A hosszú nyugati emigrációjából hazatért, a rendszerváltás utáni magyar országgyűlés egykori tagja úgy értékelte: 1990 óta az Egyesült Államok megbízható szövetségesből megbízhatatlan hegemón lett, és bár a Szovjetunió megszűnt, a keleti birodalmi fenyegetés új alakot öltve továbbra is velünk maradt. Kína megjelenése világpolitikai porondon pedig alapvetően rendezi át globális szinten az erőviszonyokat.
Ami Európát illeti, Mustó szerint a folyamatos bővítés bizonyos szempontból gyöngíti az integrációt, hiszen a folyamat előre haladtával egyre mélyebb politikai, gazdasági, kulturális törésvonalak választják el az egyes országokat és régiókat. Az orosz-ukrán háborúnak az európai integrációra gyakorolt hatását firtató kérdésre a történész úgy válaszolt: a konfliktusnak mielőbb véget kell vetni, de a rendezőelv csakis a pax optima rerum (mindeneknél jobb a béke) lehet – ellenkező esetben az első világháborút lezáró Párizs környéki „hitvány” szerződésekhez hasonlatos következményekkel kell nemsokára számolnunk. Navracsics a tartós béke garanciáját a rá szervezett rendszerben nevezte meg. Mint mondta, az Európai Unió története egy példátlanul sikeres békeprojekt története, aminek a bővítés lényegi eleme – ezt igazolja a délszláv válság kezelése, és ez prognosztizálható a posztszovjet térségben is. Mindez persze visszahat magára az Unióra.
Miben látják a beszélgetőpartnerek a jelenlegi válságból kivezető utat? Hiller István szerint mindaz, ami az elmúlt 500 évben Európa prosperitását és hegemóniáját megalapozta, a múlté, és úgy tűnik, visszaáll a korábbi világtrend, ahol ismét a Kelet lesz a változások motorja. Nem egyetlen látványos döntésre, hanem gondosan megtervezett és kivitelezett folyamatokra, egyeztetett közös munkára van szükség, hogy az elmúlt évek elmaradt sikerei visszatérjenek. A tanulságok levonásához az olyan negatívumokkal is szembe kell tudnunk nézni, mint amilyen a brexit volt.
Egy új rendszer formálódásának fájdalmas éveit éljük, mondta Navracsics, ahhoz, hogy értékelhessük a folyamatot, ki kell várni, mivé fejlődik. A politikus a kontinens integrációjának jelenlegi állapotában a legnagyobb problémának a demokráciadeficitet érzi, hiszen az uniós intézményrendszer legtöbb döntése mögül hiányzik a politikai közösség – az európai démosz – legitimációja.
ALINE SIERP előadása a történelmi tapasztalatok szemléletformáló hatásáról szólt az integráció tekintetében. A Maastrichti Egyetem oktatója felvázolta, hogyan jutott el az Unió az 1950-es évek szimbolikus politizálástól a 70-es évek teleologikus narratívájának megalkotásán át a hidegháború lezárulásának tényfeltáró megközelítéséig, amelynek egyaránt eleme a holokauszttal és a század totalitárius rendszereivel való szembenézés képessége. Sierp szerint azóta a kosellecki elgondolás vált uralkodóvá, amely megkérdőjelezi a kollektív emlékezet létjogosultságát, helyette az emlékezet kollektív feltételeiről (collective conditions of memory) beszél.
Az Európai Unió Történeti Levéltárának igazgatója, DIETER SCHLENKER arról szólt, milyen szerepet játszik az uniós intézmények adminisztrációs és döntéshozatali mechanizmusában a Firenzében működő archívum; hogyan támogatja a tudományos kutatást és alakítja az európai állampolgárok közös emlékezetét.
A konferencia záróelőadásaként HELMUT WOHNOUT, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatójának áttekintésében hazája európai uniós integrációjához vezető fél évszázados út állomásait hallhatta a közönség. A történész hangsúlyosan szólt az Államszerződésben lefektetett semlegesség tartalmáról és a dél-tiroli németajkú lakosságot érintő kisebbségpolitikai megállapodásról, amely révén példaértékű megoldás született az évtizedes konfliktusban.
A jelenlévők magas színvonalú előadásokat hallhattak a nap folyamán, amelyek hozzájárulnak napjaink politikai, társadalmi, vallási helyzetének széleskörű értelmezéséhez.
Május 26-án, Henry A. Kissinger 100. születésnapja tiszteletére rendezendő konferenciánkon hasonló minőségű eszmecserére számítunk.
Köszönjük előadóinknak és vendégeinknek a részvételt!
Szöveg: Vasbányai Ferenc
Fotók: Halápi Katinka (NKE)
