A főherceg 1954-ben nagyszámú hallgatóság előtt tartott előadást a Sociedad Bilbaina patinás székházában. L’Europe entre l’Est et l’Ouest című beszédében felidézte azt a vendégszeretetet és szolidaritást, amelyet családja az 1920-as években Spanyolországban, különösen Baszkföldön megtapasztalt. Az ország nemcsak fiatalkora egyik formatív helyszíne, hanem Európáról alkotott gondolkodásának is visszatérő hivatkozási pontja volt. Úgy vélte, a kontinens csak akkor őrizheti meg szabadságát, ha hű marad nyugati civilizációs örökségéhez és keresztény gyökereihez; e folyamatban a spanyol hozzájárulást különösen fontosnak tartotta. Az ibériai ország később is központi maradt számára: kiterjedt hálózatépítésében szorosan együttműködött az ottani politikai és társadalmi elit számos szereplőjével, európai parlamenti képviselőként pedig következetesen szorgalmazta az ország euroatlanti integrációját.
E sokrétű viszonyt járta körül a bilbaói konferencia, amelyet Alapítványunk a madridi magyar nagykövetséggel közösen szervezett. A rendezvénynek ugyanaz az 1839-ben alapított klub adott otthont, ahol hetvenkét esztendővel korábban az egykori trónörökös is előadást tartott, és amely ma is a helyi elit egyik rangos találkozóhelye.
A társaskör tagjai és a konzuli testület képviselői mellett a helyi magyar közösség is szép számmal képviseltette magát. Az estet Juan Ignacio Goiria Ormazábal, a Sociedad Bilbaina elnöke, valamint Juan Carlos Pérez de Unzueta Arrieta, Magyarország tiszteletbeli konzulja nyitotta meg. Ezt követően Fejérdy Gergely igazgatóhelyettes mutatta be Alapítványunk szerteágazó szakmai tevékenységét, majd Dékány Szilveszter a fotógyűjteményünk válogatott archív felvételei segítségével idézte fel névadónk életútját. A bemutató külön figyelmet szentelt a baszkföldi száműzetésnek: a Lekeitióban és környékén készült fényképek a család mindennapjait és helyi kötődéseit is láthatóvá tették.
A kerekasztal-beszélgetésen Habsburg György, hazánk madridi nagykövete és José Luis Orella Martínez, a CEU San Pablo Egyetem professzora beszélgetett, József Balázs kulturális attasé moderálásával. A panel Habsburg György visszaemlékezésével kezdődött. Elmesélte, hogy gyermekkorától kezdve sok időt töltött Spanyolországban, ahol közelről tapasztalta meg a helyi kultúrát, és tartós személyes, valamint szakmai kapcsolatokat alakított ki. Ezután édesapja ibériai kötődései kerültek előtérbe, mindenekelőtt a családi emlékezetben máig élő lekeitiói évek. A nagykövet megosztotta, hogy édesapja a baszk hagyományokkal is behatóan megismerkedett. „Emlékszem, hogy a számokat is tudta baszkul, és dalokat is ismert. Mi Benidormban töltöttük a nyarakat, ahol van egy házunk, és ott mindig baszk dalokat énekelt.”
A családi vonatkozások mellett szó esett Spanyolország (geo)politikai helyéről Habsburg Ottó gondolkodásában. A résztvevők kiemelték az 1956-os forradalom jelentőségét, hangsúlyozva, hogy Spanyolország a nemzetközi térben egyedüliként nemcsak diplomáciai és humanitárius támogatást nyújtott, hanem fegyveres segítség lehetőségét is mérlegelte. José Luis Orella rámutatott, hogy országa a hidegháború első évtizedeiben is menedéket jelentett a kelet- és közép-európai menekültek és disszidensek számára; befogadó közeget kínált katolikusoknak, protestánsoknak és ortodoxoknak egyaránt.
Végül a beszélgetés az európai egység ügyét, Habsburg Ottó integrációs elképzeléseit, valamint európai parlamenti munkásságát is érintette, aláhúzva azt a szerepet, amelyet Spanyolország 1986-os európai közösségi csatlakozásának előmozdításában vállalt.
A program zárásaként az érdeklődők megtekinthették a névadónk életét és örökségét bemutató kiállítást.
Az esemény apropóján Habsburg György és Alapítványunk munkatársai Lekeitióba is ellátogattak, ahol a száműzött dinasztia az 1920-as években élt. Bár a csendes tengerparti település azóta sokat változott, az egykori Uribarren-villa kertje ma is őrzi Habsburg Ottó ifjúkorának egyik meghatározó fejezetét. Alapítványunk az elmúlt években feltárta és rendszerezte a korabeli fotógyűjteményt; e felvételek között számos kép tanúskodik a lekeitiói időszakről. A helyszínek bejárása ezért nemcsak az archív anyagokból kirajzolódó képet egészítette ki, hanem érzékletesebbé tette azt a környezetet is, ahol a család mindennapjai egykor zajlottak.
