A hazai levéltáros közösség egyik legfontosabb fórumának idei helyszíne Habsburg Ottó emléke miatt is többletjelentést kapott: az egykori trónörökös 1993 májusában, a Varadinum ünnepségek alkalmával járt a városban. Ekkor az Erdélyi Napló a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségen készített vele exkluzív interjút, amelyben a közép- és kelet-európai együttélés feltételeiről is szó esett: „Általában igen fontosnak tartom, hogy a népek megismerjék és megértsék egymást.”
Több mint három évtizeddel később ugyanitt, a Püspökség dísztermében nyílt meg a Magyar Levéltárosok Egyesületének háromnapos összejövetele. Az eseményen Dékány Szilveszter, Gaálné Barcs Eszter, Kocsis Piroska és Suslik Ádám képviselte Alapítványunkat. Az ünnepélyes megnyitón Kenyeres István, az MLE elnöke, valamint Böcskei László megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket. Ezután Sári Zsolt, a közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár kiemelte, hogy a választásokon győztes politikai erő érdemi párbeszédre törekszik a szakmai szervezetekkel és a közgyűjteményekben dolgozókkal.
A hagyományoknak megfelelően a plenáris ülés előtt adták át a rangos elismeréseket, a Dóka Klára- és az Osváth Lajos-díjakat. Utóbbinak helyi kötődése is van: névadója 1901-től két évtizeden át Bihar vármegye főlevéltárnokaként működött Nagyváradon. Emellett először ítélték oda a Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa által alapított Á. Varga László-díjat, amelyet Szögi László vehetett át. Az első napot a mohácsi csata 500. évfordulójához kapcsolódó történettudományi blokk zárta. A felszólalók a vereség következményeit, Várad Mohács utáni szerepét, valamint a helyi egyházi intézmények történeti súlyát járták körül.
A második nap délelőttjén párhuzamosan nemzetközi, informatikai, állományvédelmi, gazdasági és levéltár-pedagógiai tematikájú ülések zajlottak. A Forrásközlő szekcióban kollégánk, Kocsis Piroska az 1956-os forradalom egészségügyi ellátásának kihívásairól tartott előadást. Kitért továbbá Habsburg Ottó nemzetközi szerepvállalására, bemutatva, miként igyekezett kiterjedt kapcsolatrendszerét a magyar ügy szolgálatába állítani.
A zárónapon a romániai állami és erdélyi egyházi levéltárak digitalizációs tapasztalatai, valamint a közös múlt forrásainak feltárása kerültek előtérbe. Ezek Alapítványunk számára is kiemelt kérdések, hiszen gyűjteményünk rendezése, digitalizálása és kutathatóvá tétele mindennapi munkánk meghatározó része.
A vándorgyűlés arra is rámutatott, hogy feladatunk nem ér véget az iratok megőrzésénél és feldolgozásánál. A hozzáférhetővé tett dokumentumok új kutatási irányokat, szakmai együttműködéseket és párbeszédeket indíthatnak el. Ez a szemlélet összecseng névadónk 1993-ban megfogalmazott gondolatával: egymás múltjának megismerése a kölcsönös megértés egyik feltétele.
