Alexis de Tocqueville (1805–1859) életműve világszerte ismert; a demokrácia és a politikai szabadság természetéről megfogalmazott felvetései ma sem veszítettek időszerűségükből. A francia gróf, történész, író, filozófus, akadémikus és politikus gazdag szellemi öröksége Alapítványunk egyik konferenciájának is központi témája volt. Habsburg Ottó rendszeresen idézte Tocqueville műveit, és több alkalommal méltatta jelentőségüket: „kevés olyan aktuális, illetve politikai aktualitásból született írás van, ami ennyire kiállta az idők próbáját, amelyet a közben történtek ennyire igazolnak […], mint Alexis de Tocqueville írásai.”[1]
Az egykori gondolkodó és közéleti személyiség alakja nem csupán könyvekben és idézetekben, hanem a kövekben is továbbél: a 16. században épült, többször átalakított családi kastélyt leszármazottai fáradozásainak köszönhetően az utókor számára is megőrizték. Jean-Guillaume de Tocqueville d’Hérouville gróf és felesége, Stéphanie de Tocqueville – aki az 1935 és 1941 között Budapesten szolgált belga követ, Jacques de Lalaing unokája – 2018-ban indította el a „Conversation Tocqueville”, azaz Tocqueville-beszélgetések című kezdeményezést. A kétnapos tanácskozás minden évben egy-egy választott téma mentén szerveződik, amelyet előadások, kerekasztal-beszélgetések és kötetlenebb eszmecserék járnak körül. A programsorozat megvalósításában oroszlánrésze van a 2012-ben létrehozott francia–amerikai Tocqueville Alapítványnak, amelynek a gróf az elnöke. A szervezésben fontos partner továbbá a Le Figaro napilap, elsősorban Laure Mandeville újságíró közreműködésével.
A 2026. június 26–27-i program fókuszában idén a demokrácia jövője állt. Jól rímelt erre az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata elfogadásának 250. évfordulója, hiszen a szöveg a szabadságjogok és az önrendelkezés modern eszmetörténetének egyik alapdokumentuma. Alexis de Tocqueville Az amerikai demokrácia című kétkötetes munkája (1835, 1840) kézenfekvő kiindulópontként szolgált, a viták azonban korántsem maradtak a történeti visszatekintés keretei között. Az ötven felszólaló a jelen válságait, a transzatlanti kapcsolatokat, a lehetséges politikai válaszokat, illetve a 2027-ben elnökválasztásra készülő Franciaország előtt álló dilemmákat vitatta meg.
Az esemény rangját a meghívottak köre is jelezte: a demokrácia különböző aspektusairól több jelentős közéleti személyiség, köztük számos tengerentúli szakértő fejtette ki véleményét. Boualem Sansal, algériai származású francia akadémikus; Manuel Valls és Bernard Cazeneuve, korábbi francia miniszterelnökök; Enrico Letta, egykori olasz kormányfő; Sarah Knafo és François-Xavier Bellamy európai parlamenti képviselők; Joshua Mitchell (Georgetown University) és Eliot A. Cohen (Johns Hopkins University) professzorok; Gabrielius Landsbergis korábbi litván külügyminiszter; Olexander Scherba, volt bécsi ukrán nagykövet; Camille Grand, az európai repülőgépipari, biztonsági és védelmi iparágakat összefogó ASD főtitkára; valamint Ana Palacio, egykori spanyol külügyminiszter osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. A tekintélyes névsornál azonban fontosabb volt a közeg, amelyben a viták zajlottak: az előadók gyakran eltérő nézeteket vallottak, álláspontjaikat mégis érdemi párbeszédben, kulturált keretek között ütköztették. A felszólalásokban mindazonáltal világosan érzékelhetők voltak az Atlanti-óceán két partján tapasztalható hangsúlykülönbségek.
Az „USA 250” évforduló apropóján idén Alapítványunk is az európai–amerikai relációkat kívánja vizsgálni, ezért is kereste az együttműködés útjait a Tocqueville Alapítvánnyal és a családdal. Megtisztelő, hogy Jean-Guillaume de Tocqueville gróf elfogadta felkérésünket, hogy a november 20-ra tervezett rendezvényünk egyik előadója legyen – hiszen Alexis de Tocqueville munkássága névadónk, az egykori trónörökös számára különös jelentőséggel bírt. A mostani meghívás sem előzmények nélküli. Károlyi György és Habsburg György, Alapítványunk kurátorai nagykövetként korábban már részt vettek a normandiai fórumon, ahogyan Fejérdy Gergely igazgatóhelyettes is. A június 26–27-i franciaországi jelenlét ezért nem pusztán protokolláris látogatás volt, hanem egy már meglévő szakmai kötelék megerősítése. Jean-Guillaume de Tocqueville és felesége a találkozó során hangsúlyozták, hogy őszinte tisztelettel tekintenek névadónkra, és nagyra értékelik intellektuális, valamint politikai örökségét. Örömüket fejezték ki amiatt is, hogy Alapítványunk e hagyaték megőrzésén és közvetítésén dolgozik. A vendéglátók mellett több jelenlévő is érdeklődött tevékenységünk iránt, és jelezték, hogy szívesen ellátogatnának Magyarországra valamelyik jövőbeli rendezvényünkre.
Monica Frassoni, egykori olasz zöldpárti EP-képviselő személyes emlékeket idézett fel. Pályája korábbi szakaszában, képviselői asszisztensként több ízben találkozott az egykori trónörökössel, és figyelemmel kísérte annak európai parlamenti munkáját. Mint elmondta, nem mindenben értett egyet a bajor CSU színeiben politizáló Ottóval, egyszerűsége, közvetlensége, rendkívüli munkabírása és tudása mégis mély benyomást tett rá.
Alexis de Tocqueville és Habsburg Ottó együttes tárgyalását nemcsak az Egyesült Államok függetlenségének 250. évfordulója teszi időszerűvé. A demokrácia, a keresztény gyökerű politikai gondolkodás, valamint a kontinensek közötti párbeszéd kérdéseiben számos közös vonás rajzolódik ki. A normandiai találkozó ezért nem lezárása, hanem inkább kezdete lehet egy olyan szakmai párbeszédnek, amely egyszerre erősítheti az európai és a transzatlanti kapcsolódásokat.
[1] Habsburg Ottó: Jalta és ami utána következett. Válogatott cikkek, tanulmányok. München, Griff, 1979, 55.
