A vendégeket Dejcsics Konrád kulturális igazgató köszöntötte, aki tolmácsolta a távollévő Hortobágyi T. Cirill főapát üdvözletét. Konrád atya felhívta a figyelmet arra, hogy a bencés közösség 2029-ben ünnepli 1500. születésnapját: Szent Benedek 529-ben hozta létre Montecassinót, és határozta meg a Regulában a szerzetesi együttélés alapelveit. A jubileumra készülve az elkövetkező programokat világszerte egy-egy téma köré szervezik. 2026 az iskola éve, mivel a benedeki definíció szerint a monostor schola dominici servitii, vagyis „Az Úr szolgálatának iskolája”. E szemlélet lényege, hogy a szolgáló szeretet Krisztus-követésre hív, tőle kérjük a találékonyság lelkületét és az alkalmat embertársaink megsegítésére. Ennek szellemében élt az egykori bencés diák, Habsburg Ottó is, aki szolgálata révén lett népek, nemzetek sorsának befolyásolója.
Alapítványunk igazgatója bevezetőjében felidézte, hogy működésünk kezdete óta mindig ellátogattunk Pannonhalmára július elején, az idei azonban különleges alkalom volt a kettős évforduló miatt. Prőhle Gergely a gondozásunkra bízott hagyatékból származó fotókkal illusztrálta Habsburg Ottó és az Egyesült Államok kapcsolódásait. Bemutatta a New York állambeli Tuxedo Parkban álló házat, Mark Twain egykori otthonát, ahol a trónörökös és családja a második világháború idején éveket töltött; az amerikai főváros ikonikus helyszínein készült fotókat, amelyeken Ottó testvéreivel látható; az emigráns magyarok március 15-i ünnepségét Chicagóban, 1941-ből, a közönség soraiban Zsámboky Pállal, gyermekkori nevelőjével, valamint titkárával, Heinrich von Degenfeld gróffal; pillanatképeket hollywoodi hírességek társaságában; továbbá a hetvenes-nyolcvanas évek rekvizitumait, köztük a The Heritage Foundation – az Edwin J. Feulner alapította konzervatív think tank – központjában megörökített jelenetet. Befejezésül Ottó ma is égetően időszerű sorait idézte, aki a Függetlenségi Nyilatkozat 200. évfordulójára megjelent Zeitbühne-számban már ötven éve is Európa önálló védelmi képességének mielőbbi megteremtését sürgette.
Richard Gamble, a michigani Hillsdale College történelemprofesszora a konferencia címében rejlő bibliai utalásból indult ki: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város” (Mt 5,14). Előadásában John Winthorp gondolataihoz nyúlt vissza, aki az alapító atyák korában keresztény könyörületességről, alázatról és az emberek egymásra utaltságáról elmélkedett. A Nyilatkozat szellemi előzményeit vizsgálva Gamble megállapította, hogy az evangélium szavaitól nem vezet egyenes vonal Winthorpon át Jeffersonig, hiszen a 18. századi esemény lényege éppen a politikai kötődések oldása volt. Mindazonáltal a függetlenség elnyerése után már George Washington elnöki búcsúbeszéde is az újonnan megteremtett közösség összetartó erejét hangsúlyozta, és a polgárháború lezárásakor Lincoln ugyancsak ezt emelte ki a fiatal nemzet tagjainak jövőjéről szólva: „Bár a szenvedély megterhelte őket, nem szabad, hogy elszakítsa a szeretet kötelékeit.” Mi tart össze tehát egy közösséget? Gamble professzor szerint a hűség az a kovász, amely egymáshoz, az igazsághoz, az együttélés alapelveihez – végső soron pedig a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz – kapcsol valamennyiünket.
Alvino-Mario Fantini a Függetlenségi Nyilatkozat eszmetörténeti hátterét elemezve arra jutott, hogy a dokumentum a radikális szakítás gesztusán túl a nyugati világ szellemi hagyományainak egyfajta újraértelmező olvasatát is felkínálja. A The European Conservative folyóirat főszerkesztője Russell Kirk gondolatmenetét követve a Jeruzsálem, Athén, Róma, London, Philadelphia városok által jelképezett fejlődési ívet vázolta fel, és amellett érvelt, hogy az angolszász recepciótól eltérően a Nyilatkozat mögött mély örökség áll. Elég az itáliai, svájci vagy skót önkormányzatiság évszázados gyakorlatára gondolni, amelynek adaptált változatát Tocqueville – „aki Amerikát Európából olvasta, Európát pedig Amerika nyomán” – az amerikai demokrácia alapvető sajátosságának nevezte. Az előadó Habsburg Ottó másik barátjának, Thomas Chaimowicznak a meglátásara is emlékeztetett, aki a civilizáció folyamát elég szélesnek látta ahhoz, hogy az igazság elfogadásán és képviseletén nyugvó zsidó, katolikus és protestáns tradíció egyaránt helyet találjon benne. Ha pedig mindezt érvényesnek fogadjuk el, akár Európában is ünnepelhetnénk július 4-ét – zárta szavait vendégünk.
A kerekasztal-beszélgetéshez az előadókon túl John Bayer ciszterci szerzetes, a Dallasi Katolikus Egyetem tanára és Gonda László teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese csatlakozott. Alapítványunk munkatársa, Kocsev Bence vitaindítójában arra kérte partnereit, hogy a „közös nyugati hagyomány” mibenlétéről mondják el véleményüket. Gamble professzor a tanítás oldaláról közelített, nyomatékosítva, hogy az oktatás feladata érzékeltetni a diákokkal, minek a részei is valójában, milyen felelősséget vesznek a vállukra, amikor értelmiségiként kilépnek a világba. Fantini válasza teológiai síkon mozgott: a szekularizáció és a technicizálódó társadalomban élő ember veszteségeit sorolta, amelyeknek ellenszerét a teremtés drámájának tudatosításában látta; szerinte egyedül ez képes egymáshoz vezetni az embereket. A ciszterci atya a nyugati hagyomány hídjellegére utalt, amely összekapcsol a Kelettel – de tulajdonképpen mindenkivel, vallástól függetlenül. Nem lezárt készletről beszélünk, hanem egy élő küldetésről, „isteni projektről”, amely nap mint nap új csodákra és felfedezésekre hív. Gonda professzor napjaink legaktuálisabb kérdésének nevezte a nyugati hagyományhoz való viszonyt, amelynek dilemmájával a történelem során újra és újra szembe kell néznünk, de amelyre csak egyetlen válasz adható.
A Függetlenségi Nyilatkozat morális és vallási gyökereit körüljárva szó esett John Locke-ról, a skót morálfilozófusokról és a természetjogi iskola képviselőiről, illetve hangsúlyt kapott a szubszidiaritás, mint a keresztény hagyomány szekuláris kontextusban való továbbélésének példája. Komoly szellemi kihívás lenne annak szétszálazása, hogy a korábbi puritán előzmények mellett, ugyanakkor azokhoz is kapcsolódva, miként épült be a Nyilatkozat szellemisége a szabadságról és az erkölcsi rendről alkotott tágabb amerikai önértelmezésbe, és mindez hogyan formálta az Egyesült Államok küldetéstudatát. A beszélgetés arra is kitért, hogy miként élnek tovább a Függetlenségi Nyilatkozatban megjelenő vallási és erkölcsi alapelvek az amerikai politikai gondolkodásban. E szellemi örökség 20. századi újraértelmezésének egyik motorja a Habsburg Ottóval szoros kapcsolatot ápoló Edwin Feulner, William F. Buckley és Russell Kirk alkotta „triumvirátus” volt, amely keresztény alapokon nyugvó gondolkodásával jelentős hatást gyakorolt az amerikai konzervativizmus fejlődésére.
A konferenciát követően vendégeinkkel részt vettünk a bencés közösség imaóráján, majd koszorút helyeztünk el Habsburg Ottó szívurnája felett a bazilika altemplomában.
Fotók: Szabó Zoltán
