A cikk rövidesen teljes terjedelmében elérhető lesz a www.szazadok.hu honlapon. Addig is álljon itt egy rövid összefoglalás:
A tanulmány a Habsburg Ottó Alapítvány által kezelt dokumentumokra támaszkodva az egykori trónörökös 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos tevékenységét mutatja be. A rendezés alatt álló iratanyagban feltárt forrásokra támaszkodva fény derül kiterjedt ismeretségi hálójára, és arra tényre, hogy egyike volt kora legtájékozottabb személyeinek. Habsburg Ottó már a forradalom előtt komoly figyelmet szentelt a magyarországi események megfigyelésének. A tanulmány rámutat arra, hogy 1956-ban az egykori trónörökös szerepe nem volt elhanyagolható. Neki köszönhető többek között, hogy a magyar kérdés az Egyesült Nemzetek Szervezete elé került, és egyike volt azoknak a keveseknek, akik konkrét lépéseket tettek, hogy a magyar forradalom nyugati katonai segítséget kaphasson. Habsburg Ottó szabad parlamenti választások reményében megpróbálta megszervezni a demokratikus politikai erőket, mindenekelőtt a kereszténydemokrata politikai tábort. A szuezi válság kitörésekor szinte azonnal arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország keleti blokkból való kilépésére semmi valós esély nincs, mert a nemzetközi konstelláció és a nagyhatalmaknak ez nem állt érdekében, túlzott kockázatokat rejtett magában. Ennek ellenére Habsburg Ottó még november 4. után is folyamatosan hangsúlyozta, hogy a forradalom halálos csapást mért a kommunizmusra, és a véráldozat egyáltalán nem volt eredménytelen.
A cikk rövid összegzése mellett szeretnénk a tavalyi évben a honlapunkon megjelent két rövid írásra is ráirányítani a figyelmet az 1956-os forradalom 65. évfordulója alkalmából. Az egyikben Habsburg Ottó 1956-os magyar kiáltványáról, a másikban pedig a spanyol vonatkozásokról lehet olvasni.
