Habsburg Ottóra elsősorban politikusként és közéleti szereplőként tekintünk, személyiségének megértéséhez azonban ez önmagában kevés. A közügyek technokrata megközelítése mindig is idegen volt tőle: a politikai folyamatokat tágabb társadalmi, történeti és kulturális összefüggéseikben szemlélte. Sokoldalú érdeklődése ismeretségeiben is tükröződött, hiszen zenészekkel, színészekkel, írókkal és a művészeti élet más képviselőivel egyaránt kapcsolatot ápolt. A Monarchia utolsó trónörököseként kiemelt figyelmet fordított azokra, akik sorsukban vagy családi emlékezetükben még őriztek valamit a hajdani birodalom világából.
Egyik korábbi cikkünkben a Trappok Habsburg Ottóhoz és húgához, Adelheidhez fűződő barátságának jártunk utána. Jóllehet az ünnepelt família számára a zenélés eredetileg nem választott hivatás, hanem kényszerűség szülte megélhetés volt, mégis éppen a muzsika hozta össze őket a Habsburgokkal egy 1939-es európai turnén, kötelékük aztán az amerikai emigráció éveiben is fennmaradt.
Barcs Eszter írásának váratlan folytatása lett: hatására felkeresett bennünket az immár egy évtizede Bécsben élő Gardiner von Trapp. A neurobiológus végzettségű fiatalember – nem mellesleg kiváló csellista – jelenleg szisztematikus családtörténeti kutatásokat végez. A bejegyzés alapjául szolgáló dokumentumokon túl más, a von Trappokhoz köthető gyűjteményi anyagokat is bemutattunk neki. A Monarchia haditengerészetéről tanúskodó források mellett a Katonai Mária Terézia Rend nagykeresztjét is megtekinthette. A rend lovagkeresztjét Georg von Trapp, a musicalban a valóságtól meglehetősen eltérően ábrázolt családfő, 1924-ben vehette át a k.u.k. hadiflotta tisztjeként szerzett érdemeiért.
Látogatónk arról mesélt, felmenői miként leltek új otthonra a negyvenes évek elején, a hegyek és erdők övezte, az egykori Heimat hangulatát idéző vermonti vidéken. A birtokon kezdettől pezsgett a zenei élet, amelynek egy szála hozzánk is elvezet: Gardinertől megtudtuk, hogy ennek a zenei forgatagnak az évtized második felében az Alapítványunkat tavasszal meglátogató Pieter Judson professzor édesanyja is részese lehetett. Felmerült továbbá egy vermonti kiállítás lehetősége, amely a két család történetét a korszak kontextusába helyezhetné.
Az ilyen találkozások az iratokból kirajzolódó képet személyes elbeszélésekkel gazdagítják. Közelebb hozzák Habsburg Ottó és hozzátartozói mindennapjainak kevésbé ismert részleteit, és láthatóvá teszik az életüket formáló emberi gesztusokat, amelyek a közélet árnyékában ritkán kerülnek napvilágra.
