Pieter M. Judson (1956) a Columbia University-n szerzett PhD-fokozatot 1997-ben, doktori témáját az egyetemen oktató magyar történész, Deák István ajánlotta neki. Közép-Európa 19. és 20. századi történetének politikai, társadalmi, kulturális aspektusaival foglalkozik, különös tekintettel a Habsburg-monarchiára. Eszmetörténeti érdeklődése átfogja a liberalizmus, a nacionalizmus, a kormányzat, a nemzeti identitások és birodalmi törekvések kölcsönhatásait. Pályafutása során számos rangos ösztöndíjat nyert el, több könyve érdemelte ki a történészszakma elismerését. Jelenleg a firenzei European University Institute emeritus professzora.
Pieter Judson május 7-i előadása a „19th-Century Liberal Democracy, Habsburg Monarchy Style” címet viselte. Számba vette a Monarchia liberális politikájának és társadalomképének elemeit: a magántulajdonon alapuló gazdaságot, az önmaga tökéletesítésén munkálkodni képes ember ideáját, a népek harmonikus együttélését lehetővé tevő elgondolást, amely felszámol(hat)ja az emberi közösségeket megosztó törésvonalakat. Valamint azt, milyen válaszokat adott az eszmerendszer az 1880-as évektől a világháborúig a nacionalizmus megerősödésének hatására. A professzor dedikálta Alapítványunk számára magyarul nemrég megjelent kötetét, A Habsburg Birodalom. Új történet című munkát.
Larry Wolff (1957) a New York University professzora, a NYU Center for European and Mediterranean Studies igazgatója, a NYU Remarque Institute ügyvezető igazgatója. Kelet-Európa, a Habsburg Birodalom és a felvilágosodás szakértője, kultúrtörténeti vizsgálataiban különböző kultúrkörök – Kelet és Nyugat, a Vatikán és Lengyelország, Velence és Dalmácia, Bécs és Galícia – szellemi erőtereire fókuszál.
Konferenciaelőadását a Hugo von Hofmannstahl és Richard Strauss szerzőpáros első világháború alatt keletkezett művének szentelte: Az árnyék nélküli asszonynak rejtett politikai utalásairól tartott zenei betétekkel gazdagított, lenyűgöző előadást, a Monarchia hanyatlásának allegóriájaként értelmezve azt. A témában írt könyve The Shadow of the Empress. Fairy-Tale Opera and the End of the Habsburg Monarchy címmel jelent meg.
Andrei S. Markovits (1948) Temesváron született, tízévesen költözött családjával Bécsbe, ahol a patinás Theresianumban érettségizett. Ezt követően New Yorkba ment, ahol 1976-ban a Columbián politikatudományból doktorált. Több mint két évtizeden át a Harvard Center for European Studies intézményében dolgozott. Megfordult számos amerikai és európai egyetemen, jelenleg az összehasonlító politikatudomány és a germanisztika professzora a University of Michigan-en. Német és osztrák politikával, az antiszemitizmussal, az anti-amerikanizmussal, a modern európai szociáldemokrata pártok és mozgalmak történetével, társadalmi mozgalmakkal, valamint összehasonlító sporttudománnyal foglalkozik.
Markovits vallomásos hangvételű konferencia-előadásában – „From Temesvár to Michigan: A Habsburg Journey to Transatlantic Life” – felidézte soknemzetiségű környezetben töltött gyerekkorát, családja 1958-as emigrációját követő gimnáziumi éveit, a tengeren túli letelepedést. Szólt kutatói pályájáról, amely Columbia és a Harvard katedráira juttatta őt. Életútján kiváló képességű emberek sokaságával hozta össze a sors – emléküket The Passport as Home: Comfort in Rootlessness című memoárjában örökítette meg.
A szombati látogatás során vendégeink megismerkedhettek a Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményének különleges darabjaival. Nagy érdeklődéssel tallózgattak fényképgyűjteményünkben – váratlan fordulatként azokon a fényképeken, amelyeken Habsburg Ottó hollywoodi színészek társaságában látható, gyerekkori emlékeik alapján az egyik színésznőt is sikerült is beazonosítaniuk. A szakirodalmat és a kutatásuk tárgya szempontjából releváns gyűjteményeket jól ismerő professzorok elismeréssel szóltak archívumunk állományáról, különösen nagy érdeklődést mutatva a ritkaságnak számító különleges rendjelek, személyes relikviák iránt.
A látogatás alkalmával mindhárom történészprofesszorral külön podcastbeszélgetést is rögzítettünk, amelyek konferencia-előadásaik témáira épültek. Az interjúkat honlapunkon hamarosan elérhetővé tesszük.
A találkozó különleges alkalmat teremtett arra, hogy a közép-európai történelem nemzetközileg elismert kutatói személyesen is kapcsolatba kerüljenek a Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményével és szellemi műhelyével. A közös beszélgetések és az eszmecsere ismét megerősítették, hogy a Monarchia és Közép-Európa története iránti érdeklődés ma is élő kapocs az Egyesült Államok és Európa tudományos műhelyei, idősebb és fiatalabb kutató-generációk között.
