A Habsburg Ottó Alapítvány és a bécsi Collegium Hungaricum 2023. január 24-én kiállítással egybekötött konferenciával idézte fel Habsburg Ottó kivételes életútjának néhány fontos mozzanatát, különös figyelmet szentelve az egykori trónörökösnek a közép-európai politikai átalakulásokban betöltött szerepére. Az esemény felszólalói egyúttal rávilágítottak Habsburg Ottó szellemi örökségének néhány olyan kisugárzási pontjára, amelyek nem csupán az elmúlt évtizedekben, de napjainkban is relevánsak lehetnek a közéleti cselekvés számára.
A bécsi Magyar Kulturális Intézet épületében megtartott eseményen elhangzott megnyitójában Bertényi Iván, az intézmény tudományos igazgatóhelyettese és a Bécsi Magyar Történeti Intézet vezetője kiemelte, hogy Habsburg Ottó különös figyelmet fordított a Dunai Monarchia utódállamaira, amelyek a jaltai döntés értelmében a vasfüggöny keleti oldalára szorultak. Politikai pályafutása során következetesen kiállt a közép-európai nemzetek önrendelkezési joga mellett, és sokat tett európai integrációjuk érdekében. Ezek az erőfeszítések és az egységes Európáért végzett munkája politikai örökségének kulcsfontosságú részét képezik.
Rainhard Kloucek, az osztrák Páneurópai Unió elnökségének tagja bevezető előadásában kiemelte, hogy a Páneurópai Unió számára a vasfüggöny lebontása világosan meghatározott cél volt, hiszen a mozgalom az egyesült Európát mindenekelőtt olyan biztonsági közösségnek tekintette, amelynek nyitottnak kell lennie minden európai ember, minden európai nép előtt. Ennek a küzdelemnek adott újabb lendületet az először alelnökké, majd 1973-ban elnökké választott Habsburg Ottó, aki az elsők között vette észre: a kommunista rezsim, így a bipoláris világrend nem lehet tartós. A tényleges politikai szerepvállalás és az ennek legfontosabb mozzanatát jelentő Páneurópai Piknik jelentőségének hangsúlyozása mellett a főtitkár kiemelte, hogy a Mozgalom kezdettől fogva a közös értékeken alapuló, az európai alapszerződésekbe is belefoglalt szubszidiaritás princípiumából táplálkozó egységes Európa gondolatának közvetítője volt a tágabban vett térségben. A főtitkár előadása végén hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás időszakának tapasztalatai, valamint Habsburg Ottó politikai öröksége máig hasznos tanulságokkal szolgálhat a politikai döntéshozók számára.
Fiziker Róbert, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosának előadása az 1918 őszén Magyarországot trónörökösként elhagyó és 1987 nyarán az Európai Parlament képviselőjeként visszatérő Habsburg Ottó és a magyarság kapcsolatát vizsgálta. Bemutatta, hogy az ország iránt mindvégig szolidáris politikus folyékony magyarsággal képviselte a magyar (és közép-európai) érdekeket szerte a világon, akár a nemzet prókátoraként a második világháború során az Egyesült Államokban, akár a hidegháború alatt, majd a rendszerváltás és az euroatlanti csatlakozás időszakában. Az előadás rávilágított Habsburg Ottó magyarországi közéleti szerepvállalásának további fontos pontjaira, s arra, hogy az ország érdekében végzett munkája miként illeszkedett az államférfi távlatosabb politikai elképzeléseibe. Kiemelte, hogy a Habsburgokkal való több évszázados együttélés egy sajátos nemzeti emlékezetet hozott létre, amely meglehetősen szűklátókörű és elutasító a korábbi uralkodó dinasztia tagjaival szemben, ez alól azonban Habsburg Ottó mindenképpen kivételt képezett: az ő politikai krédóját mindvégig a közjó érdekében végzett munka jellemezte, és ez a közéleti attitűd számára a népszerűséget is meghozta.
Fiziker Róbert előadásához csatlakozva Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársa kifejtette, hogy az utolsó magyar trónörököst kivételes küldetéstudata és munkaethosza tette képessé arra, hogy az elveszett hatalmat olyan politikai és társadalmi tőkévé konvertálja, amely aztán a 20. század egyik jelentős közéleti szereplőjévé emelte. Ahogy erre a többi előadás is rávilágított, életművének egyik legfontosabb eleme az európai kontinens egységesítése érdekében végzett munkája volt. Habsburg Ottó az európai integrációt azonban nem egyfajta jogi szabályok mentén létrejövő integrációként képzelte el, hanem azoknak a közös szellemi alapoknak a fontosságát hangsúlyozta, amelyek nélkül a kontinens egységesítése elképzelhetetlen. Visszautalva Rainhard Kloucek előadására, Kocsev Bence arra is rámutatott, hogy Habsburg Ottó aktívan részt vett a tágabb térség (köztük a balti államok és Németország) rendszerváltásainak előkészítésében, később pedig támogatta euroatlanti csatlakozásukat. Kivételes karizmáját egyfelől történelmi tudatossága és a sokszor ebből is táplálkozó politikai helyzetfelismerő képessége, másfelől pedig egy olyan habitus adta, amely képes volt sajátos egyensúlyt teremteni természetéből fakadó optimizmusa és a döntéseit mélyen meghatározó realitásérzéke között.
Helmut Wohnout, az Osztrák Állami Levéltár főigazgatója előadását a Bruno Kreisky osztrák kancellár és Habsburg Ottó 1972-es ikonikus kézfogásáról készült fénykép bemutatásával kezdte. Elhangzott, hogy a Páneurópai Unió fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen készült fotó másolatát tavaly nyári budapesti látogatása során az osztrák közgyűjteményi vezető Alapítványunknak ajándékozta. A fényképen látható gesztus annak jelképes kifejezése volt, hogy az Osztrák Köztársaság politikai vezetése öt évtized után – valamint egy turbulens időszak lezárásaként – sajátos kiegyezést kötött a Habsburg család fejével, aki 1961 óta osztrák állampolgár is volt. A megbékélést azonban egy hosszú, a közéleti nyilvánosságban zajló vita előzte meg. A főigazgató bemutatta, hogy Kreisky kancellár miként igyekezett feloldani azokat a politikai (és részben társadalmi) feszültségeket, amelyek Habsburg Ottó visszatérésével kapcsolatban megvoltak, s miként kezelte végül sikeresen a – sokáig koalíciós feszültségeket is okozó – „Causa Habsburg”-ként ismertté vált államügyet. A tény, hogy ilyen sokáig távol tartották Ausztriától, sokkal többet ártott az országnak, mint magának Habsburg Ottónak. Helmut Wohnout előadása végén kitért a volt trónörökös politikai éleslátásra és az Alapítványnál őrzött hagyaték gondozásának szükségességére, továbbá ezen gyűjteményi anyag és szellemi örökség feldolgozásának jelentőségére.
Bruno Kreisky osztrák kancellár és Habsburg Ottó ikonikus kézfogása (1972)
Lothar Höbelt, a Bécsi Egyetem modern kori történelem emeritus professzora, „Habsburg Ottó mint kivételes politikai személyiség” címmel tartott előadása a volt trónörökös egyedülálló közéleti tevékenységét mutatta be. Az expozéból egy olyan államférfi életműve rajzolódott ki, aki történelmi ismereteit és sokoldalú adottságait képes volt egyfajta praktikus tudássá átformálni, s akinek dinasztikus tapasztalatai és családi öröksége olyan politikai programmá jegecesedett, amely aztán a 20. század jelentős kereszténydemokrata és konzervatív politikusává emelte.
A konferencia Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatójának előadásával zárult. Prőhle bemutatta a névadónk tárgyi és szellemi örökségével kapcsolatos eddig elvégzett feldolgozómunkát, illetve az intézmény hosszabb távú célkitűzéseit. Utalt arra, hogy a bécsi rendezvényt megelőző napon Alapítványunk évkezdő összejövetelen mutatta be gyűjteményét,és indította el online felületét, amelynek segítségével és a gyűjteményi anyag fokozatos digitalizálásával a hazai és nemzetközi közönség számára is könnyen kutathatóvá válik az utolsó magyar trónörökös hagyatéka. Prőhle Gergely hangsúlyozta, hogy a materiális örökség feldolgozása és a Habsburg Ottó által hátrahagyott szellemi értékek gondozása kölcsönösen összefonódnak, hiszen utóbbi csakis a tudományos akríbiával és filológiai pontossággal alátámasztott levéltári munka alapján történhet. Ezen munka pedig megegyezik a nemzetközileg elfogadott és a hazai intézményekben is alkalmazott gyakorlattal. Elmondta, hogy a tavalyi év kettős jubileuma – Habsburg Ottó születésének 110. és IV. Károly halálának 100. évfordulója – az aktív belföldi jelenlét mellett az Alapítvány nemzetközi láthatóságát is jelentősen megnövelte. További célként az igazgató egy olyan nemzetközi tudományos és közéleti hálózat kiépítésének ambícióját fogalmazta meg, amely szellemi műhellyé válva találkozási pontot jelenthet a 20. század második felének politikatörténetét és szellemtörténetét kutatók számára.
A rendezvényen a Habsburg Ottó Alapítvány által összeállított, névadójának életét bemutató kiállítás is megtekinthető volt.
Fotók: Collegium Hungaricum Bécs
