Alapítványunk névadója az európai országok között is megkülönböztetett figyelemmel kísérte a Franciaországban zajló politikai eseményeket. Habsburg Ottó – azon túl, hogy Bourbon, illetve lotaringiai családi gyökerekkel rendelkezve kicsit franciának is vallotta magát – éveken át élt Párizs közelében, és kiváló kapcsolatokkal rendelkezett a legmagasabb francia politikai körökben.[1] Az 1930-as években már sok időt töltött a francia fővárosban, leginkább a Boulevard de Raspail-on található Hotel Cayréban, és rendszeresen követte a nemzetgyűlés tribunejéről a honatyák vitáit. 1946 és 1954 között, miután kiutasították a megszállt Ausztriából, sokat utazott, de Franciaországban rendezte be „főhadiszállását”. Nancy-i esküvője után, 1951–1954 között Clairfontaine-ben lakott, Rambouillet közelében, Párizstól 60 km-re.
Számos írása, cikke tanúskodik arról, hogy a franciaországi politika kiemelten fontos volt a számára. Úgy vélte, hogy az 1958-ban, Charles de Gaulle tábornok hatalomba történő visszatérését követően létrejött Ötödik Köztársaság alkotmánya az egyik legjobb a korabeli Európában. A francia rendszert egy 1990-ben, a rendszerváltás után felálló első magyar szabad parlament ünnepi ülése kapcsán írt cikkében is példaként említette.[2]
Habsburg Ottó egészen idős koráig nagy érdeklődéssel figyelte a Franciaország politikai életét alapvetően befolyásoló elnökválasztásokat. Húsz évvel ezelőtt több cikket is írt a témakörben. 2002-ben a jobbközép párt leköszönő elnöke, Jacques Chirac, és Lionel Jospin, leköszönő szocialista párti miniszterelnök látszottak a legesélyesebb befutóknak. Az első fordulóban azonban Jean-Marie Le Pen, az akkor szélsőjobboldali pártként számon tartott Nemzeti Front elnöke szerezte meg a második helyet, 16,86%-kal. Ez a váratlan fordulat megdöbbentette Franciaországot, sőt az egész korabeli Európát is. A második fordulóban, annak érdekében, hogy megakadályozzák Jean-Marie Le Pen hatalomra jutását, széles körű összefogásra került sor: a baloldali szavazók, a kisebbik rosszat választva, Jacques Chiracra adták voksukat. Az akkor már hét éve regnáló elnököt 2002. május 5-én választották újra, a szavazatok rekordnak számító 82,21%-ával.
Ez az esemény jelentősen meghatározta az elmúlt két évtized francia belpolitikai folyamatait. Jean-Marie Le Pennek öt évvel később nem sikerült újra bejutnia a második fordulóba. 2011-ben lánya, Marine Le Pen vette át az ekkor már 83 éves politikustól a párt irányítását. Ő is próbálkozott az elnökválasztásokon, de 2012-ben ő sem jutott túl az első fordulón. 2017-ben azonban, tizenöt évvel a történelmi 2002-es választások után az első fordulóban második lett a voksok 21,3%-ával. 2022-ben ez megismétlődött. Marine Le Pen rekordmagasságú támogatottságra tett szert, és komolyan megszorongatta riválisát, Emmanuel Macront. Habsburg Ottó húsz éve írt sorai jól rímelnek a jelenkori eseményekre.
Akkor a választások első fordulója előtt, a Vorarlberger Nachrichten 2002. április 13–14-i számban írt kommentárjában Ottó idézte a Páneurópa Unió alapítójának, Richard Coudenhove-Kalerginek a gondolatát: „Franciaországgal nagyon nehéz Európát építeni; Franciaország nélkül azonban lehetetlen.” Hozzátette, hogy „egy dolog világos: a közelgő választásokon [értsd: 2002-ben] az lesz a kérdés, hogy Franciaország készen áll-e, mint de Gaulle idejében, az Európai Unió motorjává válni, vagy visszatér a régi bürokratikus koncepciókhoz.”[3]
A második forduló után – ugyancsak az osztrák lapban megjelent elemzésében – Habsburg Ottó a populista politikus sikeréről kijelentette: „Le Pen kivételével mindenki elvesztette követőit. Nem meglepő, hiszen az utóbbi egy született ellenzéki vezető és egy zseniális szónok, aki hangosan kimondta, amit az emberek gondolnak. […] A franciák haragszanak politikusaikra, mert keveset tettek az elmúlt időszakban. Az országnak korábban nagy alakjai voltak, köztük óriásként a 20. századi Charles de Gaulle kiemelkedett. Azóta inkább kisebb pártfunkcionáriusai vannak, akiket a lakosság már a második világháború elején elutasított. […]
Franciaország szerencséje, hogy Le Pen nem Hitler. Le Pen egy megvadult harci ló csupán, aki jól teljesített a háborúban, és el van keseredve attól, hogy a világ vezetői mit tettek hazájával. […] Le Pen feltámadása, mert erről van szó, ami életének viszonylag késői szakaszában történt, bizonyítja, hogy a közéletben nem szabad mindig csak mások hibáiról beszélni, hanem mindenekelőtt lelkiismeretvizsgálatot kell végezni. Sok francia politikus nem vette figyelembe a Le Pen-jelenséget, és nem mérlegelte őszintén cselekedeteit, nem adott a franciáknak jogosan követelt őszinte válaszokat. Úgy gondolták, hogy agyafúrt és hozzáértő tanácsadók segítségével túljuthatnak a keserű számadáson. Bebizonyosodott, hogy ez nem lehetséges.
Így jött létre a Le Pen-jelenség, amelyet ma már nem lehet legyőzni hangos jajgatással, tüntetések szervezésével. Sokkal egészségesebb lenne, ha az érintett francia politikusok komoly lelkiismeretvizsgálatot végeznének, és készek lennének felismerni tevékenységük gyenge pontjait, megújulni. A gyakorlati életben az ember csak önmagát javíthatja. A jövő tehát azon is múlik, hogy készen állunk-e erre, vagy a tükröt tartók démonizálásával olyan helyzetet próbálunk teremteni, amelyben – mint a történelem mutatja – valami sokkal rosszabb eredmény születik, mint amitől jelenleg tartunk.”[4]
Habsburg Ottó húsz évvel ezelőtti elemzése túlmutat Franciaországon és annak politikai elitjén. Arra bátorít, hogy a közéleti szereplők – akárcsak mindenki – tartsanak időről-időre őszinte lelkiismeretvizsgálatot: ne másokat hibáztassanak, hanem gondolják át, mi volt helyes vagy téves döntés egy adott időszakban, és vonják le ebből a megfelelő következtetéseket. A 2022. április 24-én a francia elnöki tisztséget újabb öt évre elnyerő Emmanuel Macron több kijelentése is arra utal, hogy megértette a voksolás eredményének üzenetét, és változtat eddigi politikáján. Hogy szavai valóban őszinte lelkiismeretvizsgálatból fakadtak-e, és ha igen, sikerül-e törekvéseit megvalósítania, nemcsak Franciaország, hanem Európa jövője szempontjából is sorsdöntő lehet.
De ezt csak a jövő mutatja meg.
Fejérdy Gergely
[1] Lásd a Habsburg Ottó Alapítvány honlapján 2020-ban és 2021-ben megjelent rövid cikkeket:
https://habsburgottoalapitvany.hu/az-iden-70-eves-schuman-terv-nevadoja-es-habsburg-otto/
(A letöltések időpontja: 2022. 04. 25.)
[2] Időzített demokrácia. Magyar Nemzet, 1990. május 19., 3.
[3] Frankreich wählt. Voralberger Nachrichten, 13/14. April, 2002.
[4] Nach dem Le-Pen-Schreck. Voralberger Nachrichten, 18/19. Mai, 2002. (Az idézett részeket a szerző fordította magyarra.)
