Habsburg Ottó és Szász-Meiningeni Regina hercegnő 1951-es esküvőjének helyszínét megtalálni korántsem volt egyszerű feladat. Az egykori trónörökös ekkor még száműzetésben élt, miközben Európa a második világháború utáni átrendeződés időszakát élte. A Habsburg-ház fejének házasságkötése ezért nem csupán családi ügynek, hanem diplomáciai és társadalmi jelentőségű kérdésnek is számított. Emiatt francia politikusok is részt vállaltak abban, hogy az esemény végül Nancyban valósulhasson meg.
Az ifjú pár franciaországi egybekelésének egyik legfontosabb támogatója az „Európa atyaként” ismert Robert Schuman volt. A nemzetgyűlés veterán alakja az 1930-as évek vége óta jó viszonyt ápolt Habsburg Ottóval. 1951-ben Schuman az ország külügyminisztereként járt közben, hogy a főherceg Lotaringia fővárosában, Nancyban kelhessen egybe menyasszonyával. Bár díszvendégként számítottak rá, hivatalos elfoglaltságai miatt végül nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Távolmaradásáról két nappal korábban levélben értesítette a vőlegényt; a nászmisén üres székkel tisztelegtek előtte.
Szintén a nancy-i frigy mellett szállt síkra Louis Marin, a város népszerű konzervatív politikusa. Az egykori miniszter 1905 és 1951 között – néhány háborús évet leszámítva – folyamatosan tagja maradt a francia nemzetgyűlésnek. Ottó főherceg személyesen ismerte: Marin az 1930-as években támogatta küzdelmét Ausztria függetlenségéért. Az 1951-ben pedig, nyolcvanévesen is fáradhatatlan lelkesedéssel pártolta az esküvő ügyét.
1951 áprilisában a Meurthe-et-Moselle megyei közgyűlés előtt elhangzott beszédét elküldte a leendő férjnek. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy Habsburg Ottó apai ágon a lotaringiai hercegek közvetlen leszármazottja, ezért az esküvő Nancyban való megtartása nemcsak legitim törekvés, hanem a város identitása szempontjából is kiemelkedő pillanat. Hozzátette, hogy a nászmise helyszínéül szolgáló Cordeliers-templom évszázadokon át a lotaringiai hercegek temetkezési helye volt. Marin nézőpontja szerint Lotaringiát és a Monarchiát számtalan szál kötötte össze. A dinasztia több tagja megfordult itt, 1867-ben, a magyar kiegyezés évében például Ferenc József kereste fel a templomot, és imádkozott felmenői sírjánál. Hivatkozott továbbá Mária Terézia betelepítési politikájára, amelynek nyomán lotaringiai családok kerültek Magyarországra.
Jóllehet eltérő politikai tábort képviseltek, Louis Marin mellett a célkitűzés másik fontos szereplője a város első embere, Jean Lionel-Pèlerin volt. A fogorvos végzettségű elöljáró a második világháború idején haditengerészként szolgált, és részt vett a Charles de Gaulle-féle ellenállásban, később pedig Nancy polgármestere, valamint szenátor lett. Habsburg Ottó naplója szerint 1951. január 23-án egyeztettek vele az esküvő részleteiről.
Május 10-én 10 órakor Jean Lionel-Pèlerin vezette a polgári ceremóniát a városházán. A polgármester gondosan megírt beszédében ugyancsak felhívta a figyelmet a Habsburgok és Lotaringia közös örökségére, és engedélyt adott arra is, hogy az ifjú pár kivételesen a Stanislas térre, a világ egyik legszebb barokk terére néző városházi erkélyen köszönthesse az őket éljenző tömeget.
Jean Lionel-Pèlerin és Louis Marin egyaránt jelen volt az egyházi szertartáson, ezzel is jelezve Nancy városa és a Habsburg-család Mária Teréziáig visszanyúló évszázados kötődésének jelentőségét.
Fejérdy Gergely és Gaálné Barcs Eszter
Ebben az évben Alapítványunk is csatlakozik a Múzeumok Éjszakája programsorozathoz. Június 20-án, a „Múzeumok (Nász)éjszakáján” a látogatók gyűjteményünk különleges darabjain keresztül ismerhetik meg a két Habsburg-esküvő történetét, miközben a témához kapcsolódó előadások is izgalmas betekintést nyújtanak a korabeli hagyományokba. A programokról bővebb információ, illetve a regisztráció itt érhető el.
