A nagy érdeklődés mellett zajló, egész estét betöltő program előkészítése során arra törekedtünk, hogy gyűjteményünk legérdekesebb forrásait, meghívott előadóink szakértelmét, valamint a megidézett miliőt egyszerre tegyük hozzáférhetővé látogatóink számára. A vezérfonalat két uralkodói frigy jubileuma szolgáltatta: Habsburg Ottó szüleinek, IV. Károly magyar király, osztrák császár és Zita királyné házasságkötésének 115., valamint névadónk és Szász-Meiningeni Regina főhercegné esküvőjének 75. évfordulója.
Célunk az volt, hogy a múltbéli epizódok megjelenítése ne csupán látható és hallható, hanem ízekben is megragadható benyomássá sűrűsödjön. Vendégeinket egész este látogatható kiállítással, filmvetítéssel és kreatív foglalkozással vártuk. A kor udvari protokolljának, vizuális nyelvének, valamint társadalmi és dinasztikus reprezentációjának értelmezésében az egyes területek neves képviselői segítettek eligazodni. Az érdeklődők tematikus előadások, továbbá különleges felvételek és relikviák révén járhatták körül a Habsburg-dinasztia 20. századi történetének két emblematikus fejezetét. Az alkalomra irodánkat ideiglenes kiállítótérré alakítottuk át; a kollégánk, Vitos-Merza Beáta által gondosan összeállított tárlat a rendezvény egyik legnépszerűbb állomásává vált.
Szatmári Judit Anna divattörténész az udvari és egyházi szertartásrend sajátosságait, az öltözékek és ékszerek szimbolikáját, valamint a korabeli ceremóniák szokásait mutatta be. Mint azt a Kiscelli Múzeum textilgyűjteményének vezetője elmondta, külsőségeit tekintve mindkét frigy uralkodói rangú eseményként jellemezhető, hiszen valamennyi részletét az érintett családok reprezentációs igényének tudatos megjelenítése határozta meg. A kelengye összeállítása hivatott jelezni az ara jövőbeni társadalmi státuszának változását, annak kiállítása a nyilvánosság előtt pedig más társadalmi rétegek számára szolgált a divat követendő példájaként – ez a szemlélet az ötvenes években még ugyanúgy érvényes volt, mint az első világháború előtt. A szakértő elemzésében áttekintette a menyasszonyi ruhák valamennyi elemét, akárcsak az általuk viselt ékszereket; ez utóbbiak legértékesebb darabja kétségkívül a Zita által viselt, majd negyven évvel később menyének ajándékozott, több mint 1000 apró gyémánt díszítette diadém, amely praktikus összeállítása révén részeiben – hajpántként, brosként és medálként – is viselhető volt. Hasonló alapossággal tekintették át a beszélgetőpartnerek a Károly egyenruháján látható kitüntetéseket, és vetették össze azokat az Ottó frakkjára tűzött érdemrendekkel, rendjelekkel.
Korniss Péter fotóművész névadónk és Regina főhercegné 1951-es menyegzőjének felvételei kapcsán tartott professzionális, ugyanakkor közérthető fotóelméleti elemzést. Az egyes képek megkomponálásáról, kivitelezésük technikai nehézségeiről és vizuális erejéről avatottan beszélt a Kossuth-díjas fotográfus. A példaként felvillantott mintegy tucatnyi fénykép között akadnak tudatosan beállított, reprezentációs célokat szolgáló műtermi jellegű darabok ugyanúgy, ahogy spontán, a pillanat hevében elkapott, legtöbbször jóval életszerűbb, lendületesebb jeleneteket megörökítő fotográfiák. A fennmaradt képek – a mintegy 40 perc hosszúságú mozgóképi dokumentációval együtt – a század utolsó nagyszabású, Habsburg vonatkozású esküvői ceremóniáját örökítették meg. Közülük sok Paul Almásy (Almásy Pál) nevéhez fűződik, aki a Habsburg Ottóval való évtizedes ismeretségének köszönhetően kapott engedélyt a felvételek elkészítésére. Korniss Péter a vele kapcsolatos emlékeit is megosztotta a szép számú hallgatósággal.
A schwarzaui és nancy-i ünnepségekről fennmaradt mozgóképes források segítségével Kurutz Márton filmtörténész elevenítette meg a korszak hangulatát. Károly és Zita 1911-es frigye a filmezés hőskorába viszi a szemlélőt: ha jobban megnézzük, a celluloid tulajdonképpen nem is az esküvő történéseit rögzítette, sokkal inkább tükrözi a korszak felfogásának megfelelően színpadszerű beállításokat; teljességgel hiányoznak a zárt téri felvételek; ekkoriban ez még megoldhatatlan volt világítástechnikailag. Az ötvenes években ugyanakkor már a kibontakozóban lévő televíziózás diktálta az igényeket, szabta meg a technikai megvalósítás kereteit. Ami közös volt a két esemény rögzítésében: a felvett hang hiánya – ennek élvezhető minőségű megőrzésére és szinkronban való lejátszására még mintegy húsz évet kellett várni az érdeklődő nagyérdeműnek. A beszélgetést a korabeli filmrészletek illusztrálták, amelyeket Nagy Iván jazz-zongorista kísérőzenéje tett még elevenebbé. A vetített anyag, a szakmai kommentár és a zenei improvizáció együtt különösen érzékletesen hozták közel a résztvevőkhöz az évtizedekkel ezelőtti formális események atmoszféráját.
A Múzeumok Éjszakája idei, „Ízekbe zárt történetek” szlogenjéhez kapcsolódva kulináris élményekkel is készültünk. Az 1951 májusában Nancyban feltálalt menüsor fogásaiból kínáltunk válogatást vendégeinknek, miközben Mautner Zsófia gasztronómiai író-műsorvezető és Harmath Csaba sommelier a díszvacsora történeti, konyhaművészeti és italkulturális hátterét világította meg. A remek hangulathoz a Törley Pezsgőpincészet nagylelkű felajánlása, a Freixenet pezsgő is hozzájárult, amelyet ezúton is köszönünk.
Külön említést érdemel a Honvéd Zrínyi Sportegyesület, Katonai Lovas Szakosztály, amelynek tagjai korhű öltözékükkel és jelenlétükkel tovább színesítették a programokat.
A „Múzeumok nászéjszakája” rendhagyó visszatekintésként, gyűjteményi bemutatóként, szakmai beszélgetéssorozatként és közösségi együttlétként is emlékezetesnek bizonyult. A kiemelkedő látogatói figyelem azt is igazolta, hogy a Habsburg Ottó Alapítvány archívuma és kutatási témái szélesebb közönséget is képesek megszólítani – érdekfeszítően, ugyanakkor tartalmilag igényes formában.
KÉPGALÉRIA
Fotók: Borsos Mátyás
